11 17 18 32

Toro!

Juj, de leégett a homlokom! :) Szóval a hétvégén melegebb és napsütésesebb volt, mint sejtettem volna – annyira nem számítottam ilyen jó időre, hogy például rövidnadrágot egyáltalán nem is vittem Szigligetre. Szigliget, nem Badacsony. :)

Széépék összeszedése után az M7-es kihasználásával kerültünk tót :) – némi koncepcionálást igényelt, hogy a hosszabb, de gyorsabb déli utat válasszuk-e – és találtuk meg a tényleg a 80-as szocluxusát megtestesítő házat, bámulatos kilátással a Balatonra meg a dombokra, nagy terasszal. A rendszerek mobiltelefonképernyő-világítással asszisztált beindítása után német májkrémekkel, szürkemarha-kolbásszal és Jengával (francba, hogy én vesztettem! :) ) fémjelzett társasági este négyesben, harmóniával. Szombaton brunch (ugye kinek van kedve késői kelés utáni lustálkodás után komoly reggelikhez ebéd előtt) Széép trademarkolt pácolt csirkéjéből, utána meg indultunk Csobánc felé. Az idősávoknak azért van jelentősége, mert még nappal akartunk visszajönni is, de aztán annál jobban alakult a helyzet, útközben Széép fotózott egyet, mire megszólítódott, hogy ugyan jöjjünk már beljebb. Nnos, így ismerkedtünk meg Csóka Ferenc borászal, akinél végigkóstoltuk a teljes kínálatot mintegy három óra időtartamban (illetve persze -ták, mert kellett nekem autóvezetést vállalni erre a délutánra :) ), increasingly emelt hangulatban, ami a naplementébe hajló továbbkirándulás poénkodásszintjét is meglehetősen megemelte. Virágok szaglása meg ilyesmi. :) Csobáncról tényleg szép a kilátás naplementekor, de az egész koranyár-hangulat is szépen balzsamozott minket.

Tegnap ugyanaz ződben (palacsinta mindenfélékkel, up to pisztáciás pralinéval), rendezett helyi utcák, garázs egy ház tetőterében, lezuhant amerikai bombázó emléktáblája kápolnával kombinálva, majd klasszik várrom kiskecskékkel, otthon meg grillből továbbfejlesztett serpenyős cucc sülése közben H undizik a gumicukrokkal. :)

Hazafelé Akkezdet Phiai. H az autómban hagyta a pénztárcáját, ez ok az utcára lemenésre, és ha már ott (meg ha olyan szép este), akkor megnéztem a Vörösmarty téren a hithűeket bandázni.

Ha nem lett volna a mai nap gyomorgörcsössége, akár még jól is érezném magam. :)

Bemutatták az új százdollárost (jövő február 11-én kerül majd forgalomba). Az amerikaiak folytatják lehetetlen vergődésüket a pénz által hordozott és azáltal sugározni kívánt brand, a fake tradicionalizmus és a könnyen oktatható biztonsági elemek között, a brandhordozó image cafatosan véres vereségét okozva. Persze az oktatási kampány beindult, mikroszájt meg szlogen meg minden, persze ebből én megint azt kell kiemeljem, hogy magas szintre emelkedett a helyesírás-képtelenség és bizony kirakták élesbe az its meg az it’s keverését (UPDATE április 26. hétfő délelőtt: kijavították :) , de a mikroszájt screenshotját mutató képen persze nem), meg hogy milyen világ az, ahol az Egyesült Államok új bankjegyének biztonsági jegyeiről szóló anyagot az angolon (és a spanyolon) kívül még pontosan három nyelven: oroszul, ukránul és kazahul rakják fel :) (amely nyelvek közül az altalam valamennyire ismertre meg jellemzőnek kell tartanom, hogy a “Know Its Features. Know It’s Real.” szlogent sikerült olyan tömören lefordítani, hogy “Ознакомьтесь с её элементами. Удостоверьтесь в том, что она настоящая.”). :)

Vigyek úszónadrágot, mondja Széép (meg H is), szóval pakolunk a hétvégére. Jó lesz. A mégjobbság érzésének elősegítésére még az autómat is lemosattam, nyolc hónap után először, a könyöktámaszból kidobtam a 2007. novembere óta ott gyülekező tankolási cédulákat, az ajtóban levő tartórekeszből meg a parkolócédulákat és various csokicsomagolásokat. :)

Partizán öthelyszínes nemzetközi videóban próbálja mindentudónak beállítani magát, kevés sikerrel. Azért örömmel segítem ki a magának állított logikai csapdákból.

– ¿Qué es eso?
– Carne misteriosa. Mysterious meat.

A tavasz ugyan kitört – még ha az általam Dashboardon figyelt városok közül a leghidegebb módon is –, mégis sikerült tegnap megint egy olyan egész napot abszolválnom, amikor egyáltalán nem voltam levegőn egy pillanatra sem (legközelebb akkor voltak az outside-hoz, amikor Tea jött pénzt cserélni a ház recepciójához). (Házbeli garázsból munkahelyi garázsba, satöbbi.) Ezzel nem vagyok elégedett, meg fogok penészedni. Szóval miközben Széép már hétvégére főz és fagyaszt, én dolgozom csak (sok szálon vezérelt megfelelési kényszer, kontrollál(hat)atlan beérkező igénymennyiséggel, plusz román kolléganő – aki az elmúlt, az esküvőjét megelőző hétvégét repülőgép-nemindulások miatt európaszerte vonaton töltötte – immár szabadságon, ezért én adok helyette is számokat mindenkinek), éjjeleste (bevezetjük ezt) – mégpedig nem tegnapelőtt, csak tegnap – Trevort fogadom kedvetlenül. Különben meg nem kommunikálok nagyjából senkivel sem, se Thib, se Brad, de H, se senki. A TB-s ember, akinek a keleti birodalmi leendő nyugdíjam ügyében kellett lépnie, lépett, és elméletileg reményt keltő, bár egyelőre hihetetlen megerősítést küld arról, hogy a jó pár ezer EUR most mégis az enyém lehet, lakáselőleg-kifizetési esélyeimet még a túl erős forint mellett is esetleg nem ellehetetlenítve.

Zagovár felemás volt. Wendy például figyelmeztetett előre, hogy Pozsga kifogásolja a BS számaim átgondoltságát a büdzsében (BS, ugye, benne van a nevében is :) ), én viszont az itteni elődöméiről tudom ugyanezt elmondani, szóval a taktikám az volt, hogy baromi nyíltan felhozom a számok minőségének témáját. Ez be is vált (Pozsga ugyan érdeklődik Wendynél, hogy szólt-e, de ő az én emberem :) ) és leértékelte a probléma veszélyességét. Napközben hatékonyak és csapatosak voltunk, Zaq néha partnerként nézett rám, ezért már nem is tudtam, hogy az általa kért négyszemközti beszélgetés este milyen témájú lesz, de megint képes volt letolni és elvenni a motivációimat azzal, hogy ugyan már, gondoljam át, hogy szeretem-e ezt a munkát. Pedig igen.

Hogy túl koordinatív vagyok és kevéssé konfrontatív.

Ezen témában aztán másnap Hátassal jól konfrontálódtam (lásd feljebb :) ), ő meg, ahogy várható volt, jól mellébeszélt. Hogy ők nem is úgy értették. Partizán meg küldi a naptárjavaslatát a büdzsé időszakára, csak félreolvasta a központi határidőket, azért butaságokat ír bele. Meg a második, javított változatba is. :)

Csütörtök napközben összeraktuk Thibbel az ebédidei találkát, szegénynek viszont a zuhogó esőben kellett ott rám várnia, mert persze mind HR-es kolléganőnek, mind Hátasnak akkor kellett még valamit gyorsan mondania, amikor már kifelé mentem az ajtón, de jólesett nekünk együtt lenni. Este meg jött hozzám H1C1 és élvezte a folyamatot attól részben függetlenül, hogy eredmény is volt. Tényleg jó volt, hogy időt is töltöttük együtt, tartalmasak is voltunk. Szimpatikus. (Nálam ritkán előforduló tévé, a Film+-on – így kell írni?, még egy ok, amiért a „pluszos” brandigeket ki nem állhatom – egy kanadai horrorfilm, Snakehead Terror, aka Kígyóhal akció, aka A rettegés tava, amely valóban egészen egyszerűen borzasztó, annyira szörnyű, hogy szórakoztató, szóval iksz ideig le is kötött minket, de már ez idő alatt megvolt mindn, hogy az IMDB-s kommentekből idézzek, slow attacks that escalate without reason: check, illogical and downright stupid behavior of every human: check, dumb monsters that show intelligence for plot reasons: check, és így tovább.)

A péntek estét egy H-val eltöltött hangig outolás tette harmonikussá, hozzá próbáltunk kínai harci filmet fogyasztani, de legjobban sikerült választásunk a Till Attila-féle (és jó!) Pánik volt, valami nagyon magával ragadó és megfogó film, mulattató és érzékeny egyben. Till Attila cameója meg egyszerűen remek. :) H aznap éjjel nálam is aludt, vele az mindig jó. :)

Szombatra kitaláltam, hogy meglátogatom Stabot Brécsben, amit meg is tettem, ennek kapcsán outleteltem magamnak egy kávéscsészét meg Howie Juniornak (!) világwelcome-ajándékot, valamint Metróztam almákat szaladva. Stab örült nekem, hogy mégsem vagyok eltűnve, nekem meg jó volt, mert ő szívesen :) , meg mert oly’ ritkán hallható egyértelműséggel mondja, hogy minden nagyon rendben van az életével és imád mindent, ami vele történik. Tőle visszafelémenet beszerveztem H-t, moziba mentünk és megfigyeltük a Clash Of The Titanst, 3D-ben, amin már a szinkronnal se lehetett nagyon sokat rontani. Teljes kudarc, hogyhogy nem jutott senkinek eszébe a film készítése közben, hogy legjobb lenne csak úgy félbehagyni és elfelejteni, nem is értem. A CGI-seket két dolog miatt részben felmentem ez alól: Hádész megjelenésének vizualitása remek, meg a pégaszosz is okés. Mindenki más minden más miatt guilty. :)

Vasárnapra Thib volt a párom múzeumnézésre (Thib nem tudott nem egyetérteni velem, hogy akármi is van, de Henri Rousseau A jaguár megtámadja a lovat című festménye egyszerűen cuki :) ) meg a Vivicittà okán embertömeg-nézésre és jóérzésre. Az Andrássyn ettünk tőkehalat és sült céklát és spárgát (amelyen jól összecinkoskodtunk) az Abszintban, aztán meg édességet nála. :) Mire arról dönthettünk volna, hogy mit is csináljunk, bejelentkezett Dot, akivel délután volt megbeszélve, szaladtam is haza, vele szendvics az erkélyen, Excel-függvények a nappaliban. Estére meg Széép, aki megnézte, hogy a csömöri Auchan este 9-ig van nyitva, de csak nyolcig (nagyon udvarias biztonsági a bejáratnál választékosan szólít meg és kérdi, hogy ugye tudjuk – mi, fiatalemberek –, hogy kilenc perc múlva zárnak, szóval ott alig, így egy rendes Aréna Tesco lett belőle. Az este meg náluk zárult, teázással.

Munkanapok, tegnap, ma, estereggel :) tévésorozatok, semmi különös, még szerencse, hogy H ma délre bemondott egy Melbát, a napsütésben az jó.

Holnap reggeli Bukarest vulkánihamufelhő-okozta repülőgépmenetrend-kiszámíthatatlanság okán (milyen szép kifejezés! :) , szerintem németül egy szó) lemondva, videón kapcsolnak majd.

Remember, hair is important

Camila Alvesnek a végéig sem szólt senki, hogy sikerült megpróbálnia létrehozni a televíziózás történetének legostobább catchfrase-ét. A sárgahajú megnyerte mindenesetre.

Node nem is ez a lényeg. Volt itt Uszi. :) Ez egyrészt azzal járt, hogy végigcsináltuk a klasszikus budapesti turistabootcamp legalább felét: pénteken kora délután jött (emiatt jól lerövidítettem a pénteki munkanapomat, amely közben Fociharmat prágai járata csak késik, késik, majd szegény jön vissza az irodába: feladta; de ez Hátas távolléte – meg egyáltalán, a fél céges világ húsvétmeghosszabbító szabadságai okán keletkezett lassúság, – miatt nem okozott nagy törést), vártam a Keletiben, amint megérkezik a szuperszép Railjettel (és ezen várakozás ugye a kerítésen kívül, mittudoménmilyen biztonsági okból, de mindenesetre nem engedtek be) és mentünk nagy, majdnem 7 kilométeres indukciós körutat egyszál pólóban (jó idő!). Uszi eközben kevésbé volt lehidalva az általam elvártnál, mondjuk. :)

Otthon foglalkoztunk kicsit egymással :) , este meg tisztes barhoppinggal (incl. romkocsma, ami viszont rendesen tetszett neki, pedig azt meg inkább Brad-kategóriában gondoltam volna népszerűnek) indított körút végén, mivel Széép állításával ellentétben nem volt Brutkó, az Alterego állományát vizsgáltuk meg és egyben javítottuk. :) Meg show-t láttunk, amit régen, bár Dömper szövege annyiban frusztrált, hogy nem illett annyira jóízűen és hangosan röhögnöm, mert akkor fordítani is kellett volna. :) Uszi táncolásban is alakított, ami meg azért meglepő, mert állítólag nála az atipikus.

Szombaton reggel (illetve hát ugye később :) ) elvittük az öltönyömet tisztítóba, aztán meg szereztünk neki (meg nekem, negyedik változatként) magyar Ikea-katalógust, ennek kapcsán Thibbel kerülgettük egymást, ha minden igaz, csak pártíz méteres távolságban áruházszerte, majd rendes shopping-alapú nézelődés volt az Aréna Plazában (nnem, azért arra nem került sor, hogy valamit is vásároljak magamnak), meg az Andrássy úton a Nespressónál. Estefelére Széép és társa érkeztek házzám, remek társaságnak, meg Pimm’s lemonade-kóstolónak, hozzá vizuálisan Madonna-koncert (mily’ klasszikus! :) ), utána meg négyesben – megint – Alterego (Uszi törzsvendég lesz :) ), ahol viszont H is ott volt (meg Thib, rövid találkozás és bemutatás mindenki mindenkinek, aztán ő másfelé), aki megint utálta a helyet és tőlünk eltűnt, nem is találtam később, de saját állítása szerint mégis ott maradt hajnalig. Mi is, a távozásunkkor egy nélkülözhetetlen csirkés cucc a sarkon esőben és rövidutas taxi. Utána meg éjjel, otthon. :)

A vasárnap dél így is korán jött, épphogy sikerült a januári pogácsihoz hasonló SMS-t küldenie Bradnek (milyen rossz szokás ez! :) ), vittem ki a Keletihez esőben, én meg aztán szülőkhöz, szavazni. Szülők kiöltözve szavaznak, persze, némi vita van, hogy kire is. :) Összességében mondjuk közvetve és közvetlenül 4 vagy 5 ember szavazott miattam a pártra.

Azonnal jöttem is vissza, hogy mielőtt találkozhassak Dottal (vele előbb rövid USB-stick vásárlás a Mammutban, milyen szépet is találtunk! :) ), náluk kutya által megrágott cipő láttán utálkozás, a szükséges papírok átnézése után vissza le a városba, H meg jött hozzám választásieredmény-nézési szándékkal, ami helyett választásibiztosságiülés-nézés lett persze (Süveges Gergő mindazonáltal zseniális! :) ), majd Csacsa és Oézi csatlakozása után Olvasó szilvája is (Csacsa a hálószobába benéz és kommentál :) ), amire pedig megunták és elkezdték húzni a cipőjüket, mégis lett eredmény is. :)

Cégnél ebben a két napban kishisztériák, magyar, román, mindenféle :) , Thibbel a tervezett ebédelés tegnapra és mára is (mármint az ő részéről!) lemondva, este csak vizuálentertainment.

Reggel sok táblázattal felszerelve Zagovár!

Elkezdtem tömegközlekedve járni munkába, amire az adott impulzust, hogy kedd este hazaérkezve láttam, hogy tényleg zsákutcát csináltak otthon, szóval autóval járni amúgy is bénán lehetne. Mondjuk annyira nagyon nem dolgoznak látványosan, de a munkák szükségességével felettébb egyet tudok érteni. A klassz idő is impulzál arra, hogy valamennyit menjek gyalog, ma délben például (mivel Thib nem ért rá közös kajálásra) annyira, hogy ebédidőben tettem egy 6 km-es szimpatikus maxikört a ragyogó napsütésben, incl. új belvárosi főutca végestelen végig. Bécsi utcai kis csobogók, öreg néni kommentárja: mennyi víz folyik itt el veszendőbe. Az Egyetem téri templomnál filmforgatás, ezer bámészkodó. Múzeum körút sarkán láttam a párt országos listavezetőjét.

Tegnap estére H-val közös médiafogyasztást terveztünk, amire nem került sor, azon egyszerű okból, hogy késő délután bejött HR-es kolléganő (akit tegnap rábeszéltem a pártra szavazásra: lám, aktivista lettem! :) ), és a tegnap déli, Nemtei2 beosztottjával megejtett stratégiai ebédelésemet debriefeltük hosszasan (ma meg ehhez részben kapcsolódva strategizáltunk Hátas délnyugati szomsztédban tett turistaútja ürügyén). Ma nem tudom mi lesz, holnap viszont lesz Uszi, és nem lesz (emiatt, brühühü, megint) L’art pour l’art. H és Oézi szervezi maguk mellé a társaságot.

A PMT feltöltése okán kezd a munkahelyen eltölteni engem egy fura – itt eddig még alig tapasztalt – sikerérzet, és ez a legjobb kiindulópont volt a hétvégére.

A hétvége pedig pénteken el is kezdődött. Megérkezett Olvasó egy fél vágóhíddal felszerelkezve :) és szolidnak szánt környéknézegetésbe fogtunk, a 400 és a Bobek előtt elhaladva a Kuplung vendégei lettünk (mini pingpongasztal remek) előbb, majd (kötelező lángos után) az Instanté. Az Eklektikába csak benéztünk, de hely híján továbbálltunk, bár úgy tűnik, nem eléggé nézhettünk szét, mert már a Bar Ladinóban üldögéltünk, amikor jött Thib hívása, hogy ugye a Nagymező utcában vagyunk, mivel látott ott. Annyiban mindenképpen hatással volt ránk, hogy kénytelen-kelletlen követtük őt az Alteregóba (Olvasónak első! :) ). Szóval a tervezett laza péntek este helyett elég intenzív one-t sikerült végigcsinálni, ami a másnap délelőtti ébredésre, illetve díjnyertesvirsli-fogyasztásra negatív hatással volt. Szóval Thib hívására (aki nagyon kedves módon kifejezetten felajánlotta, hogy kivisz minket a reptérre) kicsit késve értünk le, de még így sem volt semmiféle veszélyben Ferihegy. :) Negatívum: fejhallgató-elosztóm elkeveredett valahogy, így a tervezett azonoszene-hallgatás igen szűk keretek között valósulhatott csak meg.

Nem várt extra pozitívum repülés közben: velünk utazik az édes fejű Eelke Kleijn, aki ráadásul úgy ül, hogy szabad prédája a bámulásunknak, miközben farmakológia vizsgájára készül (tudja, mit tanul! :) ).

Amsterdam, stroopwafel-, tejkaramella- és gyümölcslébeszerzések után vonat, közben az ég feketébe borul és jégeső. Az utóbbi igen jelentősen csökkentette a városnézési vágyunkat (egy satésausos krumpli – Olvasónak első –, meg egy tahó pultos által elénkrakott Rocky Cheeseburger a táplálkozás), szállodapihi, bulira sétálás klasszik.

Future Stage, remek dekor: építkezési vízzel tölthető műanyagballon-raklapok kivilágítható változatban, Daniel Wanrooy. A nagyteremben Nic Chagall a sokat ígérő dekortechnológia között, a High Contrastnál Cliff Coenraad, mégpedig diszkógömbök literally ezrei (!) között. A buta és tahó BT szetje felejthető, Markus Schulzé jó, az Above & Beyondé **remek! Fantasztikusak, mulattatnak és mulatnak, upliftelnek. Az ID&T technológiája, dizájnja és szervezése pedig megint csúcs. Utánuk Ferry Tayle a Future-ben nem érti, milyen a big room elvárása, ezért körbenézegetünk és Daniel Kandire jövünk vissza, aki viszont igen. Az este pozitív eseménye Gareth Emery berakása a nagyterem késői sávjába, aki alaposan megpörgeti a hangulatot.

Most nem maradtunk az esemény végéig, így teljesebb volt, mintha széttikkasztottuk volna megunkat, az NH selymesen hűvös takarója persze sokban segít. :) Reptéri kötelező színes üvegek (Ferrét elfelejtettem!), a gépen csakis repülés tematikájú szet szolgáltatása.

A BKV-t komoly kultúrsokként megélve jöttünk be a városba, amiben az időjárás megint nem segített, de a Vianban azért a teraszra ültünk és fogyasztottuk mi el a kajánkat, az édi kuncsorgós kutyus vágyait negligálva. :) Negligáltuk a tizennégy éves fiúcska felénk röppentett (egyértelmű!) mosolyait és pillantásait is. Vasárnap estére még laza levezető programot gondoltunk, ebben jól megakadályoztuk magunkat egy (laza! :) ) tizennégy órás bealvással. :) Egy kellemes tojásos-sonkás (mi más :) ) reggelizés után Olvasó már útrakelt, én lazultam még egész nap (nem volt jó idő, ez azért sajnálatos), estére H visszaérkezett szülőföldjéről, nála volt gyülekezés Ezzel, IZ/I-vel meg Béppel. IZ/I most már tényleg útrakel.

A tegnapi nap legkellemesebb telefonja Brugival, akinek fia lesz (Howie állítása szerint a doktornő „ekkorát még nem látott” :) ), a legmeglepőbb telefonja pedig Thibtől, lépcsőgépezés közben (csodálom magam egyébként: Thibbel tudok beszélni, kicsit nagyszájú vagyok ugyan, de alapjában véve inspirál – számos hasonló helyzetben ez nem működik). Ha minden igaz, kivisz minket Olvasóval holnap a retérre. Mert ugye holnap indulás! :) Tegnap egyébként bizonyítottam a cégnél marketingügyben, az értékes brandű (ld. Figyelő, amit vettem tegnap, meg vettem Bravót is, ami meglepőnek tűnhetne, de az idei négy Bëlga-album közül a második ahhoz volt csomagolva) konkurenssel szembeni fellépés taktikájával kapcsolatban, meg elkészültünk a PMT feltöltésével, egyfajta sikerhangulat kezd rajtam eluralkodni. Elszoktam tőle. :)

Jön Uszi a választási hétvégén, részletek egyeztetve, a fejemben már programot tervezgetek, Brad meg panaszkodik, hogy Bobbyra kell vigyáznia, ezért nem tud jönni. Pedig csak magyarázkodik. :) Kedd egyébként esténként – pont a PMT-vel való elkészülés miatt – világosban érek haza, aminek szintén szerepe lehet a valamelyest kisimulásomban. Aznap (az üres hűtő utolsó napján, mert tegnapelőtt este jutottam el az aquincumi Auchanba) volt egyébként Trevor, őt is kisimítottam.

Ma meg fizettem a pártnak.

Hátas tegnap délután elment Zagovárra prezentálni (az én obvious előléptetésem miatt ugye nem kell prezentálni mennem), ennek okán persze tegnap egész nap még átvettük vele az egészet. A húsz perces prezentációjához csináltatott velem egy tizenötoldalast (várható idő: 50 perc), plusz mindenki másé. De még az, hogy ő felég vele, az még semmi, csak tudom, hogy nem is fog egy szót sem mondani azokról a témákról, amelyek tényleg érdekesek a PMT-ben. Nyugodjak meg. Pénteken szintén hívott magához, hogy harminc perc alatt beszéljük gyorsan át az én részemet, majd röpke négy óra múlva végeztünk is (illetve ugye mégsem, mert tegnap pont ott kezdtük újra, ahol pénteken is elkezdtük az egészet, hogy én meséljem el még egyszer az egészet.) Ne bosszankodjak. (Miután elment tegnap, valamivel hét után én is elmentem – hiába reménykedtem, hogy a meghosszabbodott nappal miatt esetleg ez legyen az év első olyan napja, amikor nem sötétben érek haza – ekkor ír Partizán, hogy legyek szíves még ilyenolyan táblázatot gyártani, ma reggel meg kilenc előtt valamivel már sürgeti, hogy hol van.)

Ma Sziknő a csehszlovák főnöke ugráltat, mert nem érti az euró és a helyi valuta közötti különbséget a délkeleti szomszédunk esetében, én meg magamat ugráltatom, mert azt hittem, hogy ma van az ISO meeting (mentségemre legyen szólva, hogy minőséges kolléga két meghívót küldött, egyet április 30-ra, egyet meg március 31-re és én ebből a kettőből szintetizáltam magamnak a március 30-at), szóval rohanás kajálni, de mivel a helyi korporéjtrabszolga-táplálóban nagy volt a sor, átmentem az utca túloldalára Dubarryt enni (és nem mellesleg az édes Őzoli-hasonmást bámulni).

A hétvége azért klassz volt. Rögvest péntek este, ugyan az említett Hátas-sztori miatt majdnem beszomorkodtam, de szerencsére H és Csacsa nem hagyták, hogy lemondjam a tervezett barhoppingot, és pár száz méteres körzeten belül maradva ittunk sokat helyen: az új 400 (amiről megtudtam, hogy voltaképpen ki is áll a háttérben, arról meg eszembe jutott, hogy micsoda történeteim vannak róla a diplomamunkája témakörében), aztán a Mumus, aztán a Lámpás, aztán (az új és szemrevalóan csinos személyzetű) lángosos, és a mellette (nem fordítva!) levő Instant. Jó menet volt.

H nálam aludt, hogy a zuhanykabinja jól kiszáradjon, mert szombaton aztán mentünk hozzá szerelni és szilikonozni, ami sikeresen sikerült (és az általan felfedezett tömítéslehetőségnek köszönhetően immár az oldalfala sem zörög), aztán ő tornaterembe, én meg nem követtem. Pedig kellett volna. Amikor vissazjött, hamarosan érkezett Széép és társa is érkezett, akik 1) fogyóznak, szálkásítanak, miegyéb, ezért a Nobilis mandulákra rezisztensek, 2) fogyóznak, szálkásítanak, miegyéb, ezért a maradék Béla és Bandira is rezisztensek. :) Viszont megyünk majd velük mindenfelé, az jó lesz. H ismét ott maradt nálam estére, ugyan a Berlin Callingra bealudt, én meg nem (bár a reggeli kérdésre, hogy mi is lett a film vége, azért nem volt olyan nagyon egyszerű válaszolnom), sőt reggelre az este megszimpatikusodott kísérőzenével keltettem már.

Vasárnap aztán Dottal és Teával (meg a múltkori budakeszi társasággal) voltam hivatalos ebédre az általam javasolt Pastramiba, ami ismét fényes siker, remek hangulatban. Dotot aztán kiraktuk edzésre menet, mi a budai oldalra vettük az irányt és a Premier Outletben nem vettem magamnak csodaszép Gant fehét inget (pedig kellett volna), meg visszafelé az Aldiban nem vettem magamnak makadámiát meg paradicsomos-bazsalikomos szójakrémet, mert a teljes nyugati kínálatból engem érdeklő ezen két SKU az, amit itthon nem forgalmaznak. Hazaérve hamarosan jött hozzám vissza Dot, megbeszéltük, mennyi az 1/6, meg ettünk epret az erkélyemen.

Este meg egyedül, Superbad című butaság. Törlendő, bár egyszer talán vicces.

Egész héten a kanapémon alszom, és nem jószántamból, a hosszú és PMT-vel terhelt napok után esek haza későn. Mondjuk persze éjjel legtöbbször ráébredek, hogy mi is a helyzet, de akkor már nincs erőm egy proper átfekvésre. De hogy ne csak panaszkodjak, volt igazi találkám, Thib, a karácsonyi Alter-látogatás gyümölcse hazaérkezett, és vasárnap este felelevenítettük egymást (megérkezése után vélhetően az egyik SMS-e nekem jött), hétfőn csak délután mertem hívni, hogy jól kialudhassa magát a fél világon való átutazás után, erre kiderül, hogy hajnal-reggeltől dolgozik, rögtön az érkezés utáni napon. Szerdára meg meg is szerveztük, hogy összetalálkozunk (a megfelelő bort megvettem aznap délben az Andrássy úton és ennek jegyében kajáltam jót otthon), és úgy is lett, mármint a találkozás része meg a Vapiano meg a belvárosi sétálgatás a langyosan hűs estében, a happily ever after nem, mert nem mondhatnám, hogy a valós énemre emlékezett, de én ezt ezúttal egészen viccesen fogtam fel, ahogy néztem a szemébe. Szóval valószínűleg nem sok folytatás lesz.

A langyosan hűs este utáni tegnapi nap volt az első, amikor kabát nélkül jöttem munkába, ez feljegyzendő. Itt a tavasz! :) Hamarosan, talán már a jövő héten, annak is be kell következnie, hogy világosban érek haza valamelyik este.

Szintén nem panasz tárgya, hogy volt megint instant haveres este, kedden Csacsánál, frissen tepsiben sült chips és társaság. Én meg munkahelyről és Tescóból beesve, mert Hátas másnap (szóval tegnap) ment északi főnökéhez, és persze nekem kellett őt felkészíteni.

Legkevésbé panasz tárgya, hogy Olvasó kósza ötlettől vezéreltetve hívott még hétfőn, hogy itt van a városban, és hogy van-e időm/kedvem, és mivel előbbi szerencsére, utóbbi meg perszehogy, összetalálkoztunk a Nyugatinál (és megismertük egymás), meg elsétáltunk az ugyebár hétvégén frissiben (újra)felfedezett Happy Bankbe (ahol az al pollo még mindig olyan, mint iksz éve, a gloria mundi nem tranzitál), meg kávéztunk a Capilforniánál a körúton. És megbeszéltük, milyen jó lesz nekünk tíz nap múlva Hollandiában.

Még hétfőn volt Dotért menés este, pénzezéssel. Szerdán meg a Lost remek. Egyéb híreinket hallották. :)

Egész héten estig. Eszméletlen iram van a cégnél, leginkább nekem. Olyan mennyiségű idétlen táblázatot kellett (javarészt értelmetlenül) kitöltenem, mint ritkán, egymással alig-kompatibilis, de témakörében egymást átfedő requestekkel bombázott Zaq társasága, Partizán, Sziknő cseh főnöke meg ki tudja, ki még. Ja, a HR-esek is. Még a bukaresti utat is lemondtam, amit csütörtökre terveztem.

Egy massza a hét, komolyan (magáneredmény: a hónapokkal ezelőtt megbeszélt TB-s levelet végre megírtam, hátha esetleg nem lennék szegény öregkoromban majdan), mondjuk azért néhány gyöngyszemmel, például, hogy Szééppel ebédeltem csütörtökön: a Nyugati környékéről egészen az Eklektikáig sétáltunk (ebédidőben sok!), és az ottani menüt tettünk magunkévá, délben sörözni jó. :)

A hétvége viszont már jobban kezdődött, rögtön péntek este jött IZ/I és H, már előkészülten, mire hazaértem, utána meg csatlakozott Csacsa és Oézi, kellemes együttlét alakult borszakértéssel és IZ/I beavatásával a “Get it together!”-be. :)

Tegnap – nézőponttól függően – lazultam és/vagy magányoskodtam otthon, délután fogadtam Trevor látogatását, aki mályvateával kínált. :) Csak estére léptem ki a lakásból, H kedves unszolására, sétáltunk nagyon a tavaszban városszerte, gyalog mentünk mozijegyet venni a Westendbe. Ugyanott major beszerzés: új feltölthető elemek a mindenbe, maradtam a Varta márkánál, például azért is, mert az eladó nem titkolt határozottsággal beszélt le a Duracell megvételéről. Visszasétáltunk kis utcákon, várost elemezve a Costáig, az ottani kávét pedig szégyenszemre utcán ittuk. Kellett az ébrenmaradás az éjjeli Alice-hez :) , amelyben szerencsére Johnny Deppet nem lehetett megismerni, és így nem idegesített, szóval tetszett is. Mármint a film. :) A zenéjének a főmotívumába pedig különösen intenzíven szerelmes lettem. A film után H belassult és hazament, én viszont még hangulatban maradtam, és rövid rákészülést követően Csacsával és Oézivel egy Alteregós éjjelt bonyolítottunk le, éjjel hazafelé valami olasz kérte el a telefonszámom. :)

Ma ragyogó napsütésben jött át H, főztem nekünk jót, tejszínes-hagymás karajt spenóttal (karaj paraj, hhahaha), ami olyan szép lett, hogy fényképezni kellett, utána meg mega várossétára indultunk, amelynek a pozitívuma az volt, hogy megtaláltam, hová költözött az előző életemben oly’ sokszor látogatott Happy Banket, negatívuma meg, hogy elbizonytalanodtam, jó lesz-e nekem a (ha minden igaz) hamarosan elkészülő lakásomba odaköltözni, mégpedig azért, mert ugyan jó lesz az, de a környék nem különösebben nyerő, most mg ráadásul lomtalanítás volt, annak minden külső jelével, és az általa az utcákra vonzott figurákkal. Nagy kanyarral visszaköttünk hát a belvárosba, H el, én meg a Deák téren találkoztam Dottal és Teával, s míg Tea romantikus komédiát nézett nálam, mi Dottal filmplakátot és egyebeket photoshopoztunk neki.

Munkás hétköz, nem győzöm ismételgetni, PMT-központúság, látogatás Varsóból csütörtökön, ultimátum az IT-s szállítónak pénteken. Igazából kifejezett eseménynek kell tartanom hogy két este is volt, amikor nem csak otthon eldőltem a sötétben hazaérve, mert egyrészt szerdán H-val folyamatba ejtettünk egy mozit (Shutter Island aka Viharsziget Leóval, nem is volt rossz, bár aki egy kicsit is járatos az ilyen filmek világában, annak bántóan nyilvánvaló volt a második felétől, hogy mi lesz a fordulat a történetben), csütörtökön meg nálam volt kis összejövés. Ez remek hatása a Jutkák ily’ közel lakásának. Egy fürtben lógunk Budapest testén, nna. :)

Most hétvégére is Mordor volt egyébként eredetileg tervezve, de a gumicserére végül is nem kaptam (mert nem kértem :) ) időpontot, szóval maradtam ’Pesten. Nem voltam különösebben szocioképes ugyanakkor, szombaton is egész nap itthon görnyedtem, de legalább estére jött H, szörnyülködtünk egyet azon, hogy mennyire tragikusan színvonaltalan gyurcsányozást adott elő Kerényi Imre 2007-ből „dokumentumfilm” címén a véletlenül bekapcsolt Echo TV-n, aztán meg a H által belengetett Digitális rálátás VJ verseny miatt kimozdultunk a Millenárisra és igen kiválóan szórakoztunk, a Zoohacker Remake Orchestra feat. Fábián Juli meglepően jó zene.

Tegnap igen sikeres CD-mennyiség csökkentési futam az egyetlen említésre érdemes esemény, ma reggel meg az, hogy elmentük várossétálni, az új belvárosi főutca az irány, ahol a ferde oszlopok „normál” esetben még csak-csak, de a fák körül a négy sarokban nem négy, hanem csak három irányban dőlnek, negálva mindenféle „hajlongási”, harmóniára való törekvést. A város tele persze politikával, a Bajcsyn a jobbikosok elég nehezen emészthető figurák. Délután indulok Dotért Budára, de persze onnan meg a Fidesz rendezvényről jön mindenki az Erzsébet hídon, szóval a sávokért komoly verseny folyt. :) Ehhez képest Doték a Rákóczi úton. Nálam kettesben vele, harmadikként Tea filmet néz.

Mordori hétvége: miközben Dot ment a vizsgája második napjára, én már délután elindultam, kivételesen nem is éjfél után indultam arrafelé, hogy a Jutkákkal (is) mihamarabb találkozzak. (Baromi hideg van egyébként, teljesen rossz irányba mentem. :) ) Még az exsaját lakásomba megérkezés előtt (ahol Otol búcsúbuliját ülük meg, aki Németországba megy férjhez) benéztem az újalkoholi Metróba, a kizárólag ott vásárolható holmijaimért, amik közül sajna a 100%-os gránátalmalé már nem volt, így nagy mennyiségű almával, stájer tökmaggal és mordori málnalekvárral pakoltam csak fel magam. A búcsúbuli szolidra sikeredett, már éjjel úgy döntöttünk Uszival, hogy átmegyünk hozzá. Meg 10.5-öt is haza kellett vinni.

Szombaton Jutkáék persze még síelni, minek okán délutánra jól lefáradva érkeztek vissza (mi Uszival egymást fárasztottuk napközben :) , illetve bevásároltunk reggelire, incl. fagyasztott Laugencucc), az esti Werkstatt-látogatás (az én autómmal, mert Uszi szívesen vezeti) emiatt is harmatosabb lett. Szívesen bámulgattam a másik felszolgálót. :)

Tegnap azttán klassz dús közös reggeli Uszi erre acélra fenntartott Das perfekte Dinner-étkezőjében, majd autókra bomolva indultunk (mármint hogy átcsábítottam magamhoz Oézit, hogy igazságosabban legyünk megosztódva), visszaútban habos-epres gofri a Mondsee parján. Oézi a kicsijével nincs már harmóniában.

Ja. Zu dritt.

Stabilizálódtak az éttermi viszonyok, illetve legkevésbé sem, mivel a héten mindenki kuponnal eszik, és az ötven százalékos kedvezményre az egész irodaház halalmas cunamihullámokban áramlik le délben a kajáldába. Jövő hétfő vicces lesz, amikor mindn újra kiürül, mert akkor tényleg 850 lesz egy menü. :) Én azért akkor is megyek majd, mert tegnapelőtt is (Sziknővel) és tegnap is (az egész sales-es csapattal) mentem és alig bírtam levenni a szemem az aranyos látványszakácsról (áhá, jövök rá, nem is a főzőtudományát szánták bámulandni, legalábbis én nem azt nézem, ahogy wokozik :) ). Ma Katbert igényelte az ebédtársaságomat a nem támogatható osztrák kávézóban (amely sajnos a logólopáson kívül tényekkel másban nem nagyon támogatható, mert sajnos kiváló szolgáltatást nyújt) való ebédeléshez, szóval azt kell észrevennem, hogy nem mindenki idegenült el tőlem. Még. :)

Szintén rendszeres Ikea-látogató lettem, tegnapelőtt is meg tegnap is voltam, azért kétszer, mert egyrészt döntésképtelen voltam, másrészt nem voltam tisztában a méretekkel az első alkalommal (mondjuk a másodikkal sem, mert az evőeszköztartó fiókbetét, amit végül is megvettem, nem fér bele a fiókba mégsem – visszáru lesz). Szerdán az Ikeában még összefutás Rúúval, aki happy lakáslakó, utána a Sugárban (szervezetten) H-val, nagy boldogan kérjük a jegyet a Sherlock Holmes-ra fél kilencre, feledvén, hogy még csak szerda van, és ugye az a film majd holnap. Helyette, ha már Amsterdamban nem jött össze, nagy örömmel ülünk be a Meryl Streep-filmre (It’s Complicated), hogy az majd nekünk milyen jó lesz, de nem. A filmben Meryl Streep kiváló, a film viszont súlyosan nézhetetlen, aminek okára sajnos csak később, a készítők nevére vetett pillantáskor jöttem rá, hát persze Nancy Myers, aki már olyan súlyos tévedésekért volt eddig is felelős, mint a Father Of The Bride-ok, a Parent Trap meg a még Jude Law-ból és Cameron Diazból isflopot kihozni képes The Holiday. Mondjuk Alec Baldwin látványát is nehezen bírom, de azt legalább részben ellensúlyozta a Weeds óta igen jó irányba felnőttesedő Hunter Parrish (meg John Krasinski, akit az Office-ban szeretünk, itt ő is tök’ béna szerepet kapott).

Tegnap feljött hozzám H1C2 (mondom kettő!), szakmabeli megbeszélgetésre, az rendben volt. Ma délután pedig irány Pogács!

– Ah, French is so beautiful.
– That was English.
– Great.

olyan erősnek szeretnélek tudni, látni, amilyen vagy valójában

Az új étterem! Nem is írtam tegnap, hogy milyen vicces (és voltaképpen bosszantóan tipikus), hogy az éttermi tálcák egyáltalán nem férnek be a tálcaleadó kocsi rekeszeibe. Akkor meg minek? :) Erre ma mit látok (miután a sales-eseket rágerjesztettem, hogy mindjárt milyen vicceset látnak), jól láthatóan hívtak mesterembert, tálcaleadó kocsit szétfűrészelték és betoldottak, behegesztettek egy nyolccentis fémdarabot, immár szépen elfér egy-egy tála mindkét oldalon. Bravó (felállva tapsol :) )!

A harmadik munkanap is okésan és nagyrészt nyugodtan telt, megint egyedül ebédeltem szociofóbiám virágzása okán a szemközti dizájnclash etetőben. H próbált volna eből az állapotomból kirángatni, javarészt sikertelenül, mert jól ellenálltam a próbálkozásnak. Arról volt szó, hogy megyünk MűPába (minthogy kedden kellett volna AquaWorldbe menni), de jól nem mentünk, helyette csak H összepakolt csomagjaival átcuccolt hozzám az estére, és mentünk preszilveszteri koccintásra H utcájába (nem 7-re, hanem háromnegyed kilenc körül, mert Csacsa kommunikációja és azén felfogásom között valahol valami blokk lehetett a csatornában :) ), valamint mert igen jó vizuális szórakozást nyújtott a szemközti házban a másodikon levő fizetővendég lakásba beköltözöz négy olasz srác hosszantartó öltözködése és ruhapróbálgatása), szép emberekkel megismerkedni. Nna erre nem gondoltam.

Olvasó elköltözött otthonról.

Egy hajnali négyes ébredést és ötre taxibaülést kellett csütörtök reggel prezentálnunk a reptérre érés érdekében, amihez képzeljük hozzá az Oézi által a reptéri boltban vett és mindannyiunk által éhgyomorra abszolvált marulás-tejszínes productot, szóval dülöngéltünk vidáman. Csacsa meg Kisbodor lőtték a rongybabákat. :)

Megérkezés, szálloda (a hármas szoba volt még csak kész, oda pakoltunk be mindent), város és kaja (Sette Bello), baromi hideg az utcán, fagyos szél vette el a kedvünket az igazi explorálástól, szóval inkább szállodai disco nap, aztán meg közös készülődés zenével (mindenki kedvence Csacsa jóvoltából: Mark Knight & D. Ramirez v. Underworld – Downpipe (Original Club Mix)) meg MTV-s éves slágerlistával. A buliba időben akartunk odaérni, mert ez az a buli, ahol az elejétől van élet, mondják a szakértők, ennek megfelelően tízre ott voltunk teljes glancban (Oézi igen kevés ideig), de akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel a ruhatár megoldja a korán érkezés problémáját. Százplusz perc. Zsúfoltság, hatékonytalanság, tömeg, hangulatvesztés, 23:52-re lettünk kész. Szóval vállvonós éjfél. Beleillett az éves hangulatomba, mondjuk. A hangulat nagyjából úgy is maradt (bár egészen jó venue, és nagyon jó fény- és lézertechnika, de mondjuk eléggé közepes alatti club house felhozatal, meg béna színpadi táncosok, incl. a kiizmozott zöldbugyis, akinek remek teste volt ugyan, de se mozogni nem tudott, se azt nem gondolta át, hogy ha ilyen kicsi úszónadrágocskát vesz fel, akkor az is nagyon nyilvánvalóan mutatódik majd, amire annyira nem szokás színpadilag büszkének lenni), mi H-val kettőkor már ismét a ruhatárhoz álltunk. Még negyven perc. Ez mondjuk teljesen elfogadhatatlan (a később hazaindulók mesélik, hogy up to két óra volt nekik a várakozás, mire meglett a kabátjuk – ha meglett, mint ahogy Csacsa instant párjának egyáltalán nem). Website később:

My personal apologies for the inconvenience caused during the coat check. Despite clear agreements with Marcanti, ineffiency and incompetence have resulted in unacceptable waiting times, that have had a negative impact on the Rapido experience. I am very distressed by what happened and truly sorry that despite the long preparation to prepare a succesful Rapido event, the coat check has caused such an anti climax during a special evening like New Year’s Eve.

Ez mondjuk utólagos problémakezelésnek oké. Korrekt hozzáállásból újév napján délben felébredve is részünk volt, amikor H-val kettesben (ugye a többiek még itt-ott alszanak ekkor) elindultunk kajálni (utcán Google Chrome kültéri plakátok, meglepő a mi szemünkkel) és a villamosra felszállva kértem háromnapos jegyeket. A kalauzcsaj erre mondja, hogy az ugyan nincs, ő csak órás jegyet árul, de a Centraal Stationön tudunk majd venni háromnaposat. Erre én kérem az egyórás rendes jegyet, de mondja, hogy semmi baj, csak utazzunk nyugodtan és majd később vegyük meg a főpályaudvarnál a háromnaposat. Hmm, milyen iránynak is hívják, amerre lemegy a Nap? :)

Jegyvásárlás után kaja a mi utcánkban egy El Torado nevű középbéna helyen, viszont az ablakban, ami így bájos kilátást engedett az utca álmosan zsúfolt tömegére (a szezon kötelező viseletei: Amsterdam feliratú fülvédős kötött sapka, illetve natúrsárga bőrbakancs – de legalábbis ez a két look volt igencsak túlarányosan látható :) ). Séta, édesség (De Pannenkoekekelder), Route 66. :)

Estére aztán igyekeztünk a napi ritmusunkat szinkronizálni a többi Jutkával, az Aprilbe inni már együtt mentünk, sőt ott a videografikusok is megjelentek. Meg persze új helyi udvartartása. :) Aztán másik hely, ahol Csacsa haverja a DJ, egy igazi templomi szószékből, egy igazi Senior Váci Kötöttárugyár Újpesti Dózsa (!) melegítőt viselve. :)

A szombat kultúrnap lett: igazán klassz metropolitánus reggelizőhely Mech néven a saját utcánkban, aztán Ermitázs (persze itt Hermitage, illetve Csacsa szerint Heritage :) ), ahol persze szégyenszemre nekem az arany tapéta tetszett legjobban (tényleg nagyon szép, kedvesen szabálytalan, gyűrött aranyfóliával borított falfelületek, ilyen kell nekem majd a saját lakásomba). :) Aztán Nieuwe Kerk, kiállítás Ománról. Sötétedés utánra pedig nagyon durván plattyanós vizes hózáporban irány a La Place némi melegség, szárítkozás és klassz grillek kedvéért.

Este ismét April, aztán Exit (de nagyon rossz ötlet volt! :) ), és mielőtt teljesen elkopott volna a társaság, úgy döntöttünk, hogy a csütörtöki ruhatáras fiaskó ellenére mégsem hagyjuk ki a Supermartxét. Nna, ez viszont jó döntés lett, mert ez kiváló buli, nagyon jó zenével jegyezzük fel: Juanjo Martin a DJ (ugyanúgy, mint a tavalyi londonin), és hozzá Nalaya Brown (ő viszon egy másik Brown :) ) a showgirl / MC / nemtudoménmi, de nagyon jól szórakoztatott. Húspiac itt is a földszinten, mondjuk. Velejár. :) Többek között még az Arkaos Media Master *bámulásával (köszi, mi videografikusunk :) ) is jól szórakoztam. :)

Tegnap a többiek által újév napján felfedezett Saturnino nevű olaszhoz mentünk vissza magyarul rendelni. :) A videografikusok meg pont ugyanerre gondoltak, lett is nagy örömködés. :) Innentől címszavakban: oda-vissza a szállodába a csomagokért, lila melegítős DJ-vel találka a főpályaudvaron, szaglászás a reptéri illatszerboltokban, este Dotért és ifjú párjáért menés taxiüzemmódban.

Ma a munkahelyen megnyílt az új étterem (rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, hogy ha január 10-re hirdetik a nyitást – ami egyébként is vasárnap – akkor miért közlik mellé a 4-től 8-ig tartó hét menüjét), LCD képenyős ártáblával. :) Menten ki is próbáltuk Fociharmattal.

Nna, túlvagyok rajta. A karácsony utáni napok nekem mindig megkönnyebbülést jelentenek, mivel maga a karácsony meg feszültséget, idegeskedést, rohangászást és gyomorgörcsöt. Alapvető depresszióm és szociofóbiám sajnos folytatódik hát egyelőre.

Ezen állapotból kivételt jelentett (nem exhausztív lista):

• tegnapelőtt este elkapott a konyha tündére (erre persze esélyt adtam neki azzal, hogy előtte valamelyik nap bevásároltam szépeket :) ) és igazán remek karaj egytált csináltam póréhagymás-roquefort-os szósszal magamnak, amelyet gasztroblog jelleggel le is fényképeztem, de mivel túl kevés hajlakkot használtam fel a food stylinghoz, nem annyira szép a kép;
• ugyanaznap este (sőt éjjel), az előző napi, azaz vasárnapi sikertelenség után (igen, van olyan, hogy vasárnap este nem lehet helyet kapni egy filmre és ezért helyette nálam van District 9 HD-ben) H-val megnéztük az Avatart az Arénában (amelynek kapcsán megtanultam, hogy a román „figyelj, hallgass” = auzi tu az nem egy portugál férfinév : ) ) 3D-ben és digitálisban, angolul és felirat nélkül (mármint felirat azért volt, na’viról angolra néha :) ) – igyekeztem volna különvéleményt megfogalmazni a mindenfelől hallható örömujjongásokkal szemben, de nem nagyon tudtam, a film baromi jó, de ha kicsinyes akarok lenni, azért a film végén megjelenő címfelirat tipográfiailag megengedhetetlen torzításába azért szívesen belerúgok :) ;
• a jó idő karácsony első napján (amikor Dottal mentünk szüleimhez), tavaszias hangulat, az autó hőmérője 15°C-t mutat, ami nagyságrendileg harminc fokos növekedés öt nap alatt, visszaútban kifejezett nyári zivatar, villámlásokkal (!);
• annak felfedezése, hogy az új irodaház parkolójában a falra festett irányítófeliratok Calibrivel íródtak, már csak húszegynéhány év kell ezek szerint, hogy az Arial tényleg elkezdjen kikopni a közfelhasználásból;
• még a múlt hét utolsó munkanapján 80 látogatása az irodaház sarkán levő (egyébként nem engedélyezett, mert tiszteletlen dizájntolvaj banda) kávéházban, utána Fociharmattal az utca túloldalán levő közelebbi yuppie-etető tesztelése (a viszonylag vonzó, ipari hangulatú belsőépítészetű helyiségben tompa és vonzó színekkel kialakított kajáldához buta nevet, idétlen kék-piros-sárga logót és tahó tipográfiát – lánc vagy nem lánc – választani persze káeuró mestermű és a magamfajták ízlésbeli gyomorszájba rúgása; amelynek ellenére a helynek gyakorlatilag törzsvendége lettem ezen a héten, nem kis részben abból a célból, hogy az Őzoli-szakállú, aranyos frizurájú pultosfiút bámulhassam :) ) és a bennem oly érzékeny emlékeket megpendítő stíriai metélt megosztása;
• Kisbodor hazaérkezése felett érzett örömünkben szombat este italozásban való kitörés, éjjel az Alterego meglátogatása, ott magunkat jólérzés, majd alapvető, de igen nehezen betartható szabály (miszerint szimpatikus összenézés után odamegyünk és az illetőt megszólítjuk) ezúttal betartása, szimpatikus idegennel (Kisbodor: „cuki szakállas”) megismerkedés és az ővele való távozás a lakásomra, valamint együttalvás.

Ezen a héten legalább lazaság az irodában. Későn érkezik, korábban megy, e-maileket rendezget. A lakás kezd emberi formát ölteni, de sajnos a végleges változatban is maradni fognak dobozok. Egyszerűen nincs tárolóterület.

RJDDICRNXGS YBGDJWNXBF [RÍM1],
EJDFHEBYHDJWNXND DDHDBD [RÍM1]?
XBEHFBD XGGGEJSCCNSJXBFHD [RÍM2],
DUFFNJ DHDHDB CHDHD CHDHDGGS [RÍM2]!