11 17 18 32

Ja. Zu dritt.

Stabilizálódtak az éttermi viszonyok, illetve legkevésbé sem, mivel a héten mindenki kuponnal eszik, és az ötven százalékos kedvezményre az egész irodaház halalmas cunamihullámokban áramlik le délben a kajáldába. Jövő hétfő vicces lesz, amikor mindn újra kiürül, mert akkor tényleg 850 lesz egy menü. :) Én azért akkor is megyek majd, mert tegnapelőtt is (Sziknővel) és tegnap is (az egész sales-es csapattal) mentem és alig bírtam levenni a szemem az aranyos látványszakácsról (áhá, jövök rá, nem is a főzőtudományát szánták bámulandni, legalábbis én nem azt nézem, ahogy wokozik :) ). Ma Katbert igényelte az ebédtársaságomat a nem támogatható osztrák kávézóban (amely sajnos a logólopáson kívül tényekkel másban nem nagyon támogatható, mert sajnos kiváló szolgáltatást nyújt) való ebédeléshez, szóval azt kell észrevennem, hogy nem mindenki idegenült el tőlem. Még. :)

Szintén rendszeres Ikea-látogató lettem, tegnapelőtt is meg tegnap is voltam, azért kétszer, mert egyrészt döntésképtelen voltam, másrészt nem voltam tisztában a méretekkel az első alkalommal (mondjuk a másodikkal sem, mert az evőeszköztartó fiókbetét, amit végül is megvettem, nem fér bele a fiókba mégsem – visszáru lesz). Szerdán az Ikeában még összefutás Rúúval, aki happy lakáslakó, utána a Sugárban (szervezetten) H-val, nagy boldogan kérjük a jegyet a Sherlock Holmes-ra fél kilencre, feledvén, hogy még csak szerda van, és ugye az a film majd holnap. Helyette, ha már Amsterdamban nem jött össze, nagy örömmel ülünk be a Meryl Streep-filmre (It’s Complicated), hogy az majd nekünk milyen jó lesz, de nem. A filmben Meryl Streep kiváló, a film viszont súlyosan nézhetetlen, aminek okára sajnos csak később, a készítők nevére vetett pillantáskor jöttem rá, hát persze Nancy Myers, aki már olyan súlyos tévedésekért volt eddig is felelős, mint a Father Of The Bride-ok, a Parent Trap meg a még Jude Law-ból és Cameron Diazból isflopot kihozni képes The Holiday. Mondjuk Alec Baldwin látványát is nehezen bírom, de azt legalább részben ellensúlyozta a Weeds óta igen jó irányba felnőttesedő Hunter Parrish (meg John Krasinski, akit az Office-ban szeretünk, itt ő is tök’ béna szerepet kapott).

Tegnap feljött hozzám H1C2 (mondom kettő!), szakmabeli megbeszélgetésre, az rendben volt. Ma délután pedig irány Pogács!

– Ah, French is so beautiful.
– That was English.
– Great.

olyan erősnek szeretnélek tudni, látni, amilyen vagy valójában

Az új étterem! Nem is írtam tegnap, hogy milyen vicces (és voltaképpen bosszantóan tipikus), hogy az éttermi tálcák egyáltalán nem férnek be a tálcaleadó kocsi rekeszeibe. Akkor meg minek? :) Erre ma mit látok (miután a sales-eseket rágerjesztettem, hogy mindjárt milyen vicceset látnak), jól láthatóan hívtak mesterembert, tálcaleadó kocsit szétfűrészelték és betoldottak, behegesztettek egy nyolccentis fémdarabot, immár szépen elfér egy-egy tála mindkét oldalon. Bravó (felállva tapsol :) )!

A harmadik munkanap is okésan és nagyrészt nyugodtan telt, megint egyedül ebédeltem szociofóbiám virágzása okán a szemközti dizájnclash etetőben. H próbált volna eből az állapotomból kirángatni, javarészt sikertelenül, mert jól ellenálltam a próbálkozásnak. Arról volt szó, hogy megyünk MűPába (minthogy kedden kellett volna AquaWorldbe menni), de jól nem mentünk, helyette csak H összepakolt csomagjaival átcuccolt hozzám az estére, és mentünk preszilveszteri koccintásra H utcájába (nem 7-re, hanem háromnegyed kilenc körül, mert Csacsa kommunikációja és azén felfogásom között valahol valami blokk lehetett a csatornában :) ), valamint mert igen jó vizuális szórakozást nyújtott a szemközti házban a másodikon levő fizetővendég lakásba beköltözöz négy olasz srác hosszantartó öltözködése és ruhapróbálgatása), szép emberekkel megismerkedni. Nna erre nem gondoltam.

Olvasó elköltözött otthonról.

Egy hajnali négyes ébredést és ötre taxibaülést kellett csütörtök reggel prezentálnunk a reptérre érés érdekében, amihez képzeljük hozzá az Oézi által a reptéri boltban vett és mindannyiunk által éhgyomorra abszolvált marulás-tejszínes productot, szóval dülöngéltünk vidáman. Csacsa meg Kisbodor lőtték a rongybabákat. :)

Megérkezés, szálloda (a hármas szoba volt még csak kész, oda pakoltunk be mindent), város és kaja (Sette Bello), baromi hideg az utcán, fagyos szél vette el a kedvünket az igazi explorálástól, szóval inkább szállodai disco nap, aztán meg közös készülődés zenével (mindenki kedvence Csacsa jóvoltából: Mark Knight & D. Ramirez v. Underworld – Downpipe (Original Club Mix)) meg MTV-s éves slágerlistával. A buliba időben akartunk odaérni, mert ez az a buli, ahol az elejétől van élet, mondják a szakértők, ennek megfelelően tízre ott voltunk teljes glancban (Oézi igen kevés ideig), de akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel a ruhatár megoldja a korán érkezés problémáját. Százplusz perc. Zsúfoltság, hatékonytalanság, tömeg, hangulatvesztés, 23:52-re lettünk kész. Szóval vállvonós éjfél. Beleillett az éves hangulatomba, mondjuk. A hangulat nagyjából úgy is maradt (bár egészen jó venue, és nagyon jó fény- és lézertechnika, de mondjuk eléggé közepes alatti club house felhozatal, meg béna színpadi táncosok, incl. a kiizmozott zöldbugyis, akinek remek teste volt ugyan, de se mozogni nem tudott, se azt nem gondolta át, hogy ha ilyen kicsi úszónadrágocskát vesz fel, akkor az is nagyon nyilvánvalóan mutatódik majd, amire annyira nem szokás színpadilag büszkének lenni), mi H-val kettőkor már ismét a ruhatárhoz álltunk. Még negyven perc. Ez mondjuk teljesen elfogadhatatlan (a később hazaindulók mesélik, hogy up to két óra volt nekik a várakozás, mire meglett a kabátjuk – ha meglett, mint ahogy Csacsa instant párjának egyáltalán nem). Website később:

My personal apologies for the inconvenience caused during the coat check. Despite clear agreements with Marcanti, ineffiency and incompetence have resulted in unacceptable waiting times, that have had a negative impact on the Rapido experience. I am very distressed by what happened and truly sorry that despite the long preparation to prepare a succesful Rapido event, the coat check has caused such an anti climax during a special evening like New Year’s Eve.

Ez mondjuk utólagos problémakezelésnek oké. Korrekt hozzáállásból újév napján délben felébredve is részünk volt, amikor H-val kettesben (ugye a többiek még itt-ott alszanak ekkor) elindultunk kajálni (utcán Google Chrome kültéri plakátok, meglepő a mi szemünkkel) és a villamosra felszállva kértem háromnapos jegyeket. A kalauzcsaj erre mondja, hogy az ugyan nincs, ő csak órás jegyet árul, de a Centraal Stationön tudunk majd venni háromnaposat. Erre én kérem az egyórás rendes jegyet, de mondja, hogy semmi baj, csak utazzunk nyugodtan és majd később vegyük meg a főpályaudvarnál a háromnaposat. Hmm, milyen iránynak is hívják, amerre lemegy a Nap? :)

Jegyvásárlás után kaja a mi utcánkban egy El Torado nevű középbéna helyen, viszont az ablakban, ami így bájos kilátást engedett az utca álmosan zsúfolt tömegére (a szezon kötelező viseletei: Amsterdam feliratú fülvédős kötött sapka, illetve natúrsárga bőrbakancs – de legalábbis ez a két look volt igencsak túlarányosan látható :) ). Séta, édesség (De Pannenkoekekelder), Route 66. :)

Estére aztán igyekeztünk a napi ritmusunkat szinkronizálni a többi Jutkával, az Aprilbe inni már együtt mentünk, sőt ott a videografikusok is megjelentek. Meg persze új helyi udvartartása. :) Aztán másik hely, ahol Csacsa haverja a DJ, egy igazi templomi szószékből, egy igazi Senior Váci Kötöttárugyár Újpesti Dózsa (!) melegítőt viselve. :)

A szombat kultúrnap lett: igazán klassz metropolitánus reggelizőhely Mech néven a saját utcánkban, aztán Ermitázs (persze itt Hermitage, illetve Csacsa szerint Heritage :) ), ahol persze szégyenszemre nekem az arany tapéta tetszett legjobban (tényleg nagyon szép, kedvesen szabálytalan, gyűrött aranyfóliával borított falfelületek, ilyen kell nekem majd a saját lakásomba). :) Aztán Nieuwe Kerk, kiállítás Ománról. Sötétedés utánra pedig nagyon durván plattyanós vizes hózáporban irány a La Place némi melegség, szárítkozás és klassz grillek kedvéért.

Este ismét April, aztán Exit (de nagyon rossz ötlet volt! :) ), és mielőtt teljesen elkopott volna a társaság, úgy döntöttünk, hogy a csütörtöki ruhatáras fiaskó ellenére mégsem hagyjuk ki a Supermartxét. Nna, ez viszont jó döntés lett, mert ez kiváló buli, nagyon jó zenével jegyezzük fel: Juanjo Martin a DJ (ugyanúgy, mint a tavalyi londonin), és hozzá Nalaya Brown (ő viszon egy másik Brown :) ) a showgirl / MC / nemtudoménmi, de nagyon jól szórakoztatott. Húspiac itt is a földszinten, mondjuk. Velejár. :) Többek között még az Arkaos Media Master *bámulásával (köszi, mi videografikusunk :) ) is jól szórakoztam. :)

Tegnap a többiek által újév napján felfedezett Saturnino nevű olaszhoz mentünk vissza magyarul rendelni. :) A videografikusok meg pont ugyanerre gondoltak, lett is nagy örömködés. :) Innentől címszavakban: oda-vissza a szállodába a csomagokért, lila melegítős DJ-vel találka a főpályaudvaron, szaglászás a reptéri illatszerboltokban, este Dotért és ifjú párjáért menés taxiüzemmódban.

Ma a munkahelyen megnyílt az új étterem (rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, hogy ha január 10-re hirdetik a nyitást – ami egyébként is vasárnap – akkor miért közlik mellé a 4-től 8-ig tartó hét menüjét), LCD képenyős ártáblával. :) Menten ki is próbáltuk Fociharmattal.

Nna, túlvagyok rajta. A karácsony utáni napok nekem mindig megkönnyebbülést jelentenek, mivel maga a karácsony meg feszültséget, idegeskedést, rohangászást és gyomorgörcsöt. Alapvető depresszióm és szociofóbiám sajnos folytatódik hát egyelőre.

Ezen állapotból kivételt jelentett (nem exhausztív lista):

• tegnapelőtt este elkapott a konyha tündére (erre persze esélyt adtam neki azzal, hogy előtte valamelyik nap bevásároltam szépeket :) ) és igazán remek karaj egytált csináltam póréhagymás-roquefort-os szósszal magamnak, amelyet gasztroblog jelleggel le is fényképeztem, de mivel túl kevés hajlakkot használtam fel a food stylinghoz, nem annyira szép a kép;
• ugyanaznap este (sőt éjjel), az előző napi, azaz vasárnapi sikertelenség után (igen, van olyan, hogy vasárnap este nem lehet helyet kapni egy filmre és ezért helyette nálam van District 9 HD-ben) H-val megnéztük az Avatart az Arénában (amelynek kapcsán megtanultam, hogy a román „figyelj, hallgass” = auzi tu az nem egy portugál férfinév : ) ) 3D-ben és digitálisban, angolul és felirat nélkül (mármint felirat azért volt, na’viról angolra néha :) ) – igyekeztem volna különvéleményt megfogalmazni a mindenfelől hallható örömujjongásokkal szemben, de nem nagyon tudtam, a film baromi jó, de ha kicsinyes akarok lenni, azért a film végén megjelenő címfelirat tipográfiailag megengedhetetlen torzításába azért szívesen belerúgok :) ;
• a jó idő karácsony első napján (amikor Dottal mentünk szüleimhez), tavaszias hangulat, az autó hőmérője 15°C-t mutat, ami nagyságrendileg harminc fokos növekedés öt nap alatt, visszaútban kifejezett nyári zivatar, villámlásokkal (!);
• annak felfedezése, hogy az új irodaház parkolójában a falra festett irányítófeliratok Calibrivel íródtak, már csak húszegynéhány év kell ezek szerint, hogy az Arial tényleg elkezdjen kikopni a közfelhasználásból;
• még a múlt hét utolsó munkanapján 80 látogatása az irodaház sarkán levő (egyébként nem engedélyezett, mert tiszteletlen dizájntolvaj banda) kávéházban, utána Fociharmattal az utca túloldalán levő közelebbi yuppie-etető tesztelése (a viszonylag vonzó, ipari hangulatú belsőépítészetű helyiségben tompa és vonzó színekkel kialakított kajáldához buta nevet, idétlen kék-piros-sárga logót és tahó tipográfiát – lánc vagy nem lánc – választani persze káeuró mestermű és a magamfajták ízlésbeli gyomorszájba rúgása; amelynek ellenére a helynek gyakorlatilag törzsvendége lettem ezen a héten, nem kis részben abból a célból, hogy az Őzoli-szakállú, aranyos frizurájú pultosfiút bámulhassam :) ) és a bennem oly érzékeny emlékeket megpendítő stíriai metélt megosztása;
• Kisbodor hazaérkezése felett érzett örömünkben szombat este italozásban való kitörés, éjjel az Alterego meglátogatása, ott magunkat jólérzés, majd alapvető, de igen nehezen betartható szabály (miszerint szimpatikus összenézés után odamegyünk és az illetőt megszólítjuk) ezúttal betartása, szimpatikus idegennel (Kisbodor: „édi szakállas”) megismerkedés és az ővele való távozás a lakásomra, valamint együttalvás.

Ezen a héten legalább lazaság az irodában. Későn érkezik, korábban megy, e-maileket rendezget. A lakás kezd emberi formát ölteni, de sajnos a végleges változatban is maradni fognak dobozok. Egyszerűen nincs tárolóterület.

RJDDICRNXGS YBGDJWNXBF [RÍM1],
EJDFHEBYHDJWNXND DDHDBD [RÍM1]?
XBEHFBD XGGGEJSCCNSJXBFHD [RÍM2],
DUFFNJ DHDHDB CHDHD CHDHDGGS [RÍM2]!

Társasági esték, hétfőn Csacsával hármasban H-nál, tegnap meg 80-nal kettesben nálam: hozott appellation contrôlée-t Bergeracból meg Nógrádból :) és kitárgyaltuk a helyzeteket.

Mindeközben meg a költözés, az volt a tegnapi nap fő témája. Reggel megjöttek a rengeteg (mert rengeteg lett, mi lenne, ha nem lenne az a policy, hogy nem őrzünk és gyűjtögetünk tárgyakat) doozzal, és elég rövid úton ott is hagytak vele. Aztán délben érkeztek H-hoz, ahol a lakás régi tulajdonosával kellett találkoznom és a totálisan rendetlenségben tartott lakás (még nem költöztek ki) kisebb szobájába mindent (sajnos inkluzív a kerti fotelek párnái, de azok úgyis másodlagos fontosságúak a jelenlegi setupban) behalmoztatni. Délután kidobozolás, estébe hajlóan, a (lapos! nagyon lapos! :) ) tévém és a Mac mini beüzemelése, amíg meg nem jött 80 egy Bergerac appellation contrôlée-vel. A kerti kanapém előléptetődött ugye nappali kanapévá, és meglepően jól teljesít ebben a szerepben.

Új repedéseket találtam a falakon.

Összepakoltam, elvitték. A dobozokat. A lakás üresen visszhangzott, a tévé a falon maradt, annak is olyan furcsa lett a hangja, meg hogy 8 méterről akadálytalanul lehetett nézni. Olyan hirtelen történt.

Már csak autóba kellett ülnöm (közben pakolóemberek a rossz helyre megállt teherautóba nyomják bele a cuccokat, tizeniksz fokos fagyban, odanézni se éerdemes), meg levezetni a nyolcszáz kilométert ugyanebben a fagyban (Budaörs alatt valahol az autó hőmérője elérte a -20 fokot), igazából nem is tudtam, hogy ha ilyen hideg van és fénylik az út, az nedvesség-e egyáltalán vagy jég és szabad-e egyáltalán harmincnál százzal többel menni, vezetés közben meg valószínűleg aludhattam is vagy kétszáz kilométert, mert a hátralevő út a navigáción olyan hirtelen csökkent 500-ról 300-ra.

Az ezen eseménysor megelőző hétvége tartalmazott azért néhány jó pillanatot. Konzumidiótaként természetesen azzal kell kezdenem, hogy 9,9 milliméter, ami nem az az új (magyar?) energiaital, amit vittem kóstolóba, és aminek erősen dildo kinézetű csomagolása okán vihogtunk jó adagokat Braddel, hanem az új tévém – wait for it :) – vastagsága. Az volt, hogy kitaláltuk Braddel, hogy nem is kéne leszerelni a falról a tévémet, hanem ő átveszi jóárasan, én meg veszek újat, és a darvharapósi Sony Center ajánlata kétszeri megnézésre eléggé meggyőző volt, tehát szombaton enyém lett egy KDL-40ZX1. Némileg bonyodalmas volt az ajánlatból kiszedetni a 2.1-es hangrendszert, amit csomagoltak volna hozzá, meg a talpát is másikra cseréltük, ami jobban illeszkedik a tévé minimalizmusához. Gyakorlatilag egyébként kár is lesz majd falra szerelni, annyira szép a tévé sima fényes fekete fém hátlapja.

Volt a hétvégén (ami ez esetben csütörtök délután-este kezdődött) persze Uszi, elég sok felkiáltójellel :) , mint említődött, péntek-szombat DEZ-cel (és mindkétszer remek Nordsee kajákkal). Segített dobozolni a holmijaimat (amiből – megint fel kell jegyezzem – még mindig túl sok van, ki kell dobálnom mindent), meg Simon’s Cateket nézegettünk kacagva. Meg háttérnek Fashion TV, mint gyakran, abból született számomra ez a dal, Owl City – Vanilla Twilight, szép.

’Cause the spaces between my fingers
Are right where yours fit perfectly

Péntek este ugye – kedvenc törökömnél (akinek mostanában már én is kedvence vagyok :) ) történő nyiratkozást követően – nekem céges karivacsi, fenn a Seegrubén, rendben levő kaja, három menüből választva. A volt kollégák kedvesek, Wendyt megünnepeljük, mert 20 éve dolgozik a cégnél, mégis két másik dolog emlékezetes. Az egyik azok a farönkök, amit fölölről középpontosan, oldalról meg sugarasan kifúrva belülről önműködő kemencefáklyaként begyújtottak igen hangulatos dekorációként, a másik meg Pozsga pletykái, amelyek jól lehangoltak. Ìgrave megy Ausztráliába, én meg Zaq alá kapok másik főnököt. Erről ennyit. A program után nem mentem a csapattal Stadtcaféba, hanem csatlakoztam Bradhez, 10.5-höz és Uszihoz, akik már az M+M-ben voltak (törzsvendég-ajándékbor check :) ), aztán meg mindenki haza, mi meg Uszival viszont megmutattuk magunkat a Bacchusban, ahol mindenki új, teljes csere volt valamikor az elmúlt legfeljebb fél évben.

Merész ugrással vissza keddre, amikor elkészítettem az irodai bedobozolásomat, hajnalban – amikor elkezdett esni a hó – reptér, Bukarest, addigra olyan hó lett, hogy a reptér kifutópályáját nem pucolták le, hanem de facto hóra szállt le a gép. Napközben az osztály átszervezése, pozíciójában veszélyeztetett munkatárs megmentése, délután meg évértékelő sokszereplős video, ahol mindenki ott volt, aki nem ismert 08/09-ben, míg Düvi, aki meg igen, nem. :) Szóval nem nagyon tudtak semmit hozzátenni Düvi nagyívű leboruló jellegű értékeláséhez. Legfeljebb azt, hogy milyen nehéz lesz nekem ezt idén megismételni. Motivál, mondhatom. :)

Aztán román karivacsi (petrecere de crăciun, mint megtanultam :) ), a Hotel Residence Arc de Triomphe-ban, bejáratnál Károly herceg fotója, hogy ő is ott lakott (mondjuk valószínűleg nem azt a szobát kapta, mint én :) ). Hatalmasan túlzó menü 7 előétellel és 8 főfogással, ami ugye büféasztal esetén teljesen jó „csipegethető” viszonyokat teremtene, itt azonban durván bután rongyrázó pazarlássá vált. Megemlítendő a DJ, aki kaja közben szintén durván buta hangerővel nyomta C.C.Catch gyakorlatileg teljes életművét, erre a salesesek jól gerjedtek, szóval mire a kaja után karaokéra került a sor, már nem volt kérdés, ki kezd. :) Másnap reggel repülő vissza, telefonon közvetítek Nemtei2 és Zaq (aki egyébiránt elérhetetlen) között, hogy kit fizessünk ki, és ezt hogy magyarázzuk meg.

Szóval vége. Majd lesz úgy, hogy a mostani kezdetre pozitívan fogok gondolni, mantrázom.

Túlvagyok rajta. Bárcsak ezt már a karácsonyra tudnám kijelenteni, de egyelőre a céges karácsonyi ebédre vonatkoztatva (illetve az egyikre, mert lesz még kettő, egy a délieknél, egy a darvharapósiaknál, ezen a héten). A ’pesti pénteken volt, a Gerbeaud különtermében, és az elvárhatónál fájdalommentesebben sikeredett. Feljegyzés: a Gerbeaud-ban nem szép fogúak a felszolgálók. Meg a hely és közönsége is érdektelen, amikor a menühöz felszolgált és mindenki más által felzabált Chocolate Royal elfogyása okán úgy döntöttem, hogy márpedig akkor én veszek magamnak a pultnál, akkor végigmentem az egész cukrászdán, és totálisan hidegen hagyott a vendégsereg. Az ebéd megvolt, de még érdekesebb, ami előtte: Fociharmattal és kolléganőjével hármasban elmentünk megnézni az új irodát. Szép, tágas. Jól néz ki, amíg bele nem hordozzák majd a mostani bútorokat.

Aznap este találka H1C1-gyel nálam (minek okán Csacsa, aki csönget, nem érti, hogy miért nem engedem be, ami nagyon ciki, sajnálom is eléggé). Szombaton déli egyre beszéltünk meg találkát Dottal és Teával, felfedezvén a Balassi Bálint utcai Culinarishoz kapcsolódó étkeztető egységet (ricottás paprikakrémleves és utána merguez frites-tel), aztán Dot (rossz) ötletére megnéztük a (rossz) Fame-et moziban (hogy az egy milyen gyenge film!, milyen gyenge szereposztással!), majd otthagytuk Dotot korcsolyázni a tetőn, én meg otthon azt tervezgettem, hogy majd jól elmegyek bulizni, ehhez képest viszonylag korán le is feküdtem.

Vasárnap délelőtt egyeztettem H-val, hogy akkor pedig most indulunk tornaterembe, el is mentem hozzá hátizsákostul, erre most ő volt a lusta, és lebeszélt róla, szóval inkább kaja. Pöti ajánlata alapján a Pastramiba mentünk pastramit enni (én legalábbis, mert H salátát választott), és ez nagyon jó gondolat volt, az a hely remek. Mentünk ezek után Ikeába (részben talán Pöti másik ajánlata miatt :) ), mindenesetre kellett Daim torta a belsőnkbe (megnekem kellene valami fürdőszoba-megoldás is, persze). Azután meg Ádok Zoli koncertjét néztük meg tucatadmagunkkal a hidegben az utcán. Szegény Ádok Zoli, úgy próbáltunk neki szurkolni, tapsolni, a többi tíz néző viszont tényleg nagyon fázott. :) Szóval mi is eljöttünk. H Rollhoz volt hivatalos társaságba, hívott engem is, rajtam viszont teljesen kijött a szociofóbiám, ezért féltem elmenni, elkísértem a kapuig, de nem mentem fel vele. Helyette otthon FlashForwardok. Egyedül.

Munkanapok. Nem átlagosak, mert nagyon irodaköltözés-szagú az iroda, dobozolás, zsákolás (ez utóbbi a bizalmas iratmegsemmisítéshez, én például az elődöm cuccainak mintegy 90%-át oda tettem, ugyanis ő totálisan lefűzős ember, e-mailek szépen kinyomtatva és lefűzve, táblázatok tucatnyi előkészítő változata arra való bármilyen utalás nélkül, hogy melyik az érvényes változat, lefűzve, Gaia anyácska sikongat, valamint úgyse lehet ezekben semmit megtalálni, szóval szigorúan minden kidobva), hordozgatás. A költözés előkészítésének kapcsán előkerülnek régi, munkahelyre menekített újságjaim, nem várt örömöt okozva. Ma H-val utolsó közös ebéd, jövő héttől már mégsem leszünk olyan közel egymáshoz napközben (este meg ő állandóan randizik immár :) ).

Ha én lennék az Ön helyében, asszonyom, bemennék az üzletbe, és felpróbálnám azt a bundát. Ha én lennék Ön, uram, letenném az üveget, szereznék háromszáz forintot, egy havert, és elmennék egy elegáns sportcsarnokba teniszezni. Ha én lennék azon a pályaudvaron, fiatalúr (?), felkelnék, és jegyet váltanék, egyenesen a first classra. Ha én lennék Ön, mama, kitörném az ajtót, kirohannék, és a mezőn virágot szednék. Ha én ülnék abban a fadobozban, kicsi ember, szétrúgnám, kiszállnék, és egy rózsaszinű háromkerekűt követelnék.

Ha én lennék Önök, emberek, először nem hagynám magam. Lázadnék. Elhinném, hogy az emberi méltóság az igazi mérce. Mindennek mércéje.

Csak ha már ezt se hinném, ablak mögött akkor ordítanék, fadobozban akkor utazgatnék. De nem szégyellném magam.

Élnék.

Hogy ne nyugodjon meg senki, soha. Így büntetnék.

1989. július 20.

Kéthetente hétvégi látogatás Darvharapóson, most meg még csak nem is meghosszabbított hétvége, hanem autópályán töltött fajta. Most Uszi már az ágyamban várt, mire megérkeztem. :) (Közben H Motor Mikulás-buliján ismerkedik aranyosakkal, én meg kihagyom. Selber schuld.)

Felkelés után délután (még egy késéssel ugyan :) ) Harley’s, lokális burgerrel, Brad új pasijával négyesben, aztán a Butlersből Uszi Raindance zuhanyfüggönyének leutánzása, este pedig ismét kettesben ismét Willek (meg kaptam fekete-fehér ölelkezős só-bors tartót, azzal a figyelmeztetéssel, hogy igazából só és bors disztribúciójára nemigen alkalmas). Meg ismét 2012, nem tudtam vele elhitetni, hogy nem éri meg. :) Vasárnap aztán pakolások (végre nem felejtettem el H-nak Nespresso kapszulákat hozni), útrakelés, Budaörsön éjjeli bevásárlás. Akciós Red Bull 238-ért tömeges menyiségben. :)

A hétfő a Windows 7 (illetve, mivel továbbra sem vagyok hajlandó a marketingszósznak bedőlni, maradok a valóságos Windows 6.1 megnevezésnél) napja. Kifejezetten pozitívak egyelőre a benyomásaim, elég szép grafikai finomságokat találtam benne, a sebessége és stabilitása a Vistához (6.0) képest kifejezetten remek. Az otthoni netem életrekelésének napja is lehetett volna a hétfő, lévén hogy már pénteken megkaptam azt az SMS-t, miszerint beüzemelték nálam a netet, de mindeddig egyelőre sárga villogást és egy helyi elérést biztosító, 169-cel kezdődő IP címet tudtam csak kicsikarni a rendszerből, meg kábé vállvonogatást a meglehetősen apatikus ügyfélszolgálatosokból, akik szerint természetesen én nem értek hozzá, meg nagyjából az a baj, hogy Mac-kel akarom használni a szolgáltatásukat. Ha tudnák! Meg hívjam őket délután 6 után, akkor van (nincs) benn informatikus kolléga, satöbbi.

Lelkierőmet nem növeli a reménytelenül zuhogó eső sem, bescannelt régi képek időpontját próbálom kitalálni, meg általánosan Photoshop útján élvezhetővé tenni őket (közben Csacsa parkolót néz nekem, tornatermet néz nekem).

Hétközben voltam kétszer Bratiéknál, kedden is meg most is, kaptam céges ajándékot tőlem, amitől jófejnek éreztem magam. Ha már cég, valamelyik este Nemtei2 elkapott a folyosón, ahogy szokott, a vécéről visszafelé jövet, hogy csak egy pillanatra, és elmondott nekem egymondatot (16 perc!), annyira sokáig, hogy közben megbarnult kezében az alma, amit elméletileg éppen evett.

Tegnap fontos nap volt, H-val kimentünk a lakásom építkezésére és most először alkalmam volt femenni a leendő lakásomba. Furcsa érzés volt, és jó, de most meg aggódhatok, mert igazából úgy tűnik nekem, hogy azok a nagyívű terek, amiket elképzeltem magamnak, annyira azért nem nagyok. Mindenki nyugtat, hogy persze, mert a tégla meg a beton kisebbíti a tereket (nnos, tégla meg beton volt tényleg, a nadrágomat jól felcsaptam maltersárral, amiben tapicskoltunk az építkezésen), dde majd meglátom. A ház előtti sétány mindenesetre kész, 20 éves fák (és kankalinok!) beültetve, minden feldíszítve, kész a hétvégi ünnepségre.

Este Dot megint (hozzájuk útban autóval találtam az Erzsébet téren egy olyan helyet, hogy Alterego Café, meg kellene majd nézni), új karriert akar. Megint. Nem tudom, örüljek-e (talán nem) és támogassam-e (azt hiszem, igen). Annak érdekében viszont, hogy ne aggódjak annyit, még utánára H és Csacsa hív, hogy menjünk közösen a Jelenbe (én öltönyben, valószínűleg teljesen adóellenőr próbavásárlónak nézhettem ki, mindenesetre nagyon látványos automatizmussal adtak nyugtát a calvadosokról :) ).

Ma estére lett a lakásban net. De milyen! 15 megabiten jön az adat lefelé és 30-on megy fölfelé! Hasít! :) Vajon örültem maradéktalanul neki? Nem bizony, ugyanis a lakás ajtaján ízléses piros cédula, amelyben a társasház értesít, hogy befizetési hátralékom (!) miatt kikapcsolják nálam a fűtést meg a melegvizet. Ugye lassan nyolc napja lakom ott, és még a beköltözés előtt kifizettem a havi költségátalány, valamint a melegvízóra állása, első lakó lévén, 1. Nna mindegy, az előbb igen dörgedelmes hangú e-mailt írtam azért a bérbeadónak, a mostani incidensről is, meg az alapvető megoldandókról is. Folyt. köv. Remélem. :)

Az irodáról tegnapelőtt már leszedték az aranybetűs cégfeliratot, lassan célegyenesbe kanyarodik a költözködés. Ha minden igaz, ugyanazon a hétvégén, két hét múlva (klasszikus: „két hét múlva, két napra”, mondja Janka néni :) ), amikor lakást is költöztetek Darvharapósról Budapestre. Az után, hogy ezen a héten átköltöztem a szállodából a Csacsa-rezidencia szomszédságába. Felületes megfigyelőnek úgy tűnhet, hogy én mennyire imádok költözködni. :) Nna mindegy, szóval költözés, szerdán megkaptam a kulcsot (majdnem azt írtam, hogy kulcsokat, de neem, ez ügyben majd még problémáznom kell), garázs nincs, ez ügyben máris megkezdtem a problémázást (hiába, persze tudom, mindenesetre addig is a szállodás kártya kompatibis a szomszédbeli parkolóházzal). A „berendezett”, „felszerelt” lakás az én értelmezésemben persze alapvetően nem a Kika földszinti piacosztályát jelentette, de attól tartok (most kijön belőlem a nagypofájú külföldön élt áligényes), a színvonalas honi cégnél igen (hogy mire volt jó a terített asztal ehhez képest, azt pláne nem értem). Feljegyzendő további újdonság, hogy a szomszédomban két férfinév lakik, nna majd jól megismerkedünk velük. :) Dizájner sneaker a bejárati ajtajuk előtt: jó jel. :)

Aznap este, miután Dottól visszaértem (Venn, persze), lakásavató-féleség H-val és Csacsával meg egy üveg Château Teleki-Villány Framboise Villányi Rosé Cuvée-vel. Csacsa hozott poharat meg dugóhúzót :) , mert nálam ugye nem volt semmi se.

Tegnap persze húzódó meetingek, SAF0 számokat még este is változtattuk, ma SAF0 is meg decomplexity is.

Mikulásünnepség a céges gyerekeknek a nagytárgyalóban, utána ellepik az 5-8 évesek az iroda teljes területét. Az analóg játékok a legnépszerűbbek: a papirdaráló mindennek a csúcsa, csillogó szemmel nyomják bele százszámra a kidobásra ítélt papírlapokat. Költözés előtt elkel a segítség. :)

H kommentárja, és sajnos teljesen igaza van: a depressziós az, aki a pozitív eseményeket sem értékeli. Ez vagyok mostanában én.

Valamikor majd indulok este Darvharapósra. H szerint Budapesten kellene életet próbálnom. Motor ünnepsége kimarad nálam.

Koa Kommenta mea zu dia! Du bist so foisch! Hob grod wos erfoan... woast du eigentlich wie depad i mia vorkum? Vo dia häd i docht das du ehrlich bisd und ma mit dia üba ois redn kau... woast du wie weh ma des duad... I wü di nie wieda seng und du brauchst ma nie wieda schreim. Oba OK, dei soch, i bin feu enttäuscht von dia... hätst ma ruhig song kinna das bei Hofer 20% Rabatt gibt!

Az egyedi helyszín volt számunkra talán a legfontosabb hívószó, nem hagyhattuk ki a hamarosan durván privát (egy jobb városban egy hajdani Tőzsdepalotából nem alakítanak ki luxuslakásokat) épület megnézésének lehetőségét, meg buliban is a világ kezdete óta nem voltunk. Immár. Pihi után H-val gyalog a Szabadság térre (a belvárosi főutca építkezése jól halad, érdekes lesz), ott a volt TV-épületben szerte, okés buli. Palotai intenzíven váltogatja a zenéit, a 2manydjs meg nekünk túlságosan slágeres. Röviden értékeltem. :) Ez és az ő barátnője szintén röviden. Pepsis hűtők, a kólát Coca-Colás kétliteresekből töltik.

Szombatra Csacsa bejavasolta, hogy süssünk pizzát nála, amit meg is valósítottunk legott, és mialatt ők leszaladtak, én bizony szépen elkezdtem meggyúrni a tésztát hozzá, teljesen örömteli tevékenység volt, és még jó is lett a végeredmény. Csacsa új pasija is csatlakozott később hozzánk, a Sugarba Újpestre (48 órán belül másodszor) már négyesben mentünk, este az Arenába H-val ismét csak kettesben (magukra hagytuk figyelmesen az ifjú párt :) ), a Peek&Cloppenburgban semmi, a moziban Zombieland. Milyen jó film az! Mulattató!

Vasárnap szülőlátogatás vidéken, sok kaja, nővéreméknél 2012 és kaja. Ott is, úgy értem. :) Tegnap meg selymes, nemhideg reggel, taxis a szálloda előtt, Hátas lakása előtt várakozás, repülőtér, majd Zagovár. Ott az irodába érkezve és a számítógépement kinyitva az Office 2007 próbaváltozata közli, hogy most akkor ő lejárt és nem indul el. Nnamost a Microsoft ezügyben kapja be, mert egy próbaszoftverrel teljesen rendben van, hogy egy idő után lejár, de a lejáratot megelőzően mittudomén nyolc, meg három, meg egy nappal azért legyen szíves szólogatni, hogy hamarosan lejár, ne pedig egyszercsak múlt időben közölje, hogy vége és fuccs, természetesen aznap, mikor ezer kilométerre van a legközelebbi IT-s és prezentálni kellene a gépről (ma egyébként meg is lett az imént a downgrade a 2003-as változatra – annak ellenére, hogy szerintem a céges licence szerint nyugodtan lehetett volna a 2007-et is hagyni). Mindegy, prezentálunk Hátas gépéről, debriefingelek Zaq-kal (nagyon szép a felújított 10. emelet náluk). Visszaútban a repülőn Hátassal órák a téma, a taxiban trance és house és popkoncert-történetek.

Az éjjeli visszaérkezéskor akár be is dőlhettem volna, de Rúú javaslatára elmentünk még &rás-napozni (haha!) a Café &-ba (akik aranyosak :) ). Érdemes.

Éjjel befeküdtem a kis ágyacskámba Darvharapóson, hajnalban meg, az egész éjszakán át tartó közös visszaszámlálásunk után, ahogy megbeszéltük, munkája végeztével jött Uszi és bújt befele mellém. Délelőtt Brad kapott tőlem felkiáltójeleket SMS-ben, meg kapott tőlünk személyes látogatást a Maria-Theresian-Strasse-i megastore-jában, ahonnan mentünk át szembe rendelni a Theresienbräuba, a rendelés után Brad vissza dolgozni, és mire kihozták a kaját, ismét csatlakozott hozzánk. Nagyon jó akciós halkaja. Délután Willek (!) :) , estére meg találka az óvároban, Glühweinok és általános kivilágítottság-megszemlélés, 10.5 ünnepi borosbögréket gyűjt. Francia paraszt. :) A klasszikus menetrend szerint nálam kötöttünk ki, ahol Uszit beavattuk a Mäxchen titkaiba, és ezáltal eltüntettünk egy egész Ikea Snäpset. Többek között. :)

Fejfájásmentes nap és visszaút vasárnap, és még semmi gond.

A gond hétfő éjjel ütött be, amikor is izzadtam, melegem volt, fáztam, fájt minden részem és a legkülönösebb módon fájt az egész testem teljes bőrfelülete is. Persze munkahely, de ezúttal nem bírtam sokáig, délután hazamentem a szállodába, estefelé meg a régesrég nem látott régi háziorvosomhoz, aki megint felületes és érdeklődés-mentes volt. Ki kellene találni, hogyan lehet háziorvost váltani és kihez érdemes menni. A legjobb ügyfél vagyok, iksz évente egy látogatás. :)

Szerdán meg tegnap délelőtt a szállodában is maradtam az ágyban, délutánra persze munkahely. Tegnap annyira, ahogy cukros napot tartottam: délután (a személyesen is igen aranyosnak bizonyuló horvát HR-es gyerekkel való találkozás után) látogatás a pénzügyesekkel az újpesti Sugarban (zseniális az a hely!) ettünk finomakat welcome & farewell alapon, este meg H-val mentünk a Sugár mozijába a Matt Damon-féle Informátort megnézni. Majdnem magunkban. Szimpatikus büfés/pénztáros. :)

Mai instant klasszikus a szimpatikus kolléganő cseh főnökétől: „ha legközelebb még egyszer azt mondja, hogy ceteris paribus, bemondom neki, hogy ronda seggfej”. :)

Aztán a hétvége második fele minőségi ugrást jelentett, némi részben H1C1-nek köszönhetően, akivel kétszer sikerült találkozni, szombat délután is a Duna Plaza előtt, meg vasárnap is ugyanott (meg nálam a szállodában). A vasárnap délutáni „OK”-ja azt hiszem, jó ideig emlékezetes lesz számomra.

A vasárnap kicsengése pedig Csacsa Julia Child receptje által inspirált libacombja, ami egyszerűen zseniális volt. A társaság is, Oézi snappysége ellenére is.

A munkahét elviselhető, ennyit tudnék talán róla összeszedni. Tegnapelőtt Zaq bejelentette tegnapra az érkezését, majd nagy előkészületekbe fogtunk, aztán – a világsajtóban is megjelent takeover hírekkel nem tagadott összefüggésben – még aznap le is mondta. Helyette tegnap videó. Valamint prezentációk, amikor is mindenki szépen elmondja saját gondolataként az én egyszer mondjunk rossz hírt, ne darabonként véleményemet. A nem elviselhető részhez tartozik, hogy aznap este Ìgrave beszólt, nemzetközileg mindenkinek másolatban elküldve, hogy ő ugyan mennyire fed up velem (a HR késlekedése miatt, de arról ő nem tud, ugye). Kedvesek az ilyen kollégák, azt gondolom. Persze igyekeztem megvédeni magam, de ilyen ügyekben a védekezés már úgyis eleve vesztett helyzet.

Kedd este volt még egy találka, zenésszel (nem csak szintén zenész :) ) a Tűzraktérben, szerda este egy Dottal (zöldborsófőzelék és Venn-diagramok). Ma este meg útrakelés. Darvharapósra, bizony.

A munkámból adódó idegesség és gyomorgörcs kezd útdíjat szedni tőlem. Folyamatosan nem töltődöm fel, ellenben viszont merülök le, és jön ki rajtam az idegesség mellett fizikailag is, meg pszichikailag is. Ma például szociofóbiám (és itt a fóbiát eredeti, félelem jelentésében értem) uralkodott, a nagy részt egyedül és felöltözetlenül töltött napom után mentem utcán, ami nem volt nagyon rossz, eszembe jutott egy színes sál, de a szokott okból nem mentem be a boltba. Rosszul érzem magam a bőrömben, nna.

Voltak persze nemrossz helyzetek és események a héten, amelyek sorát hadd kezdjem Tom Jones-szal, akinek okán szerdán most először mentem a magyarosan burjánzó prolibranding áldozatává vált Papp László Budapest SportArénába, ahol Tom Joneson (akiről fel kell jegyezni egyrészt azt, hogy megdöbbentő vitalitású, energiájú és kisugárzású, majd-majd szexi – pedig gerontofíliával nem igazán lehet vádolni :) – előadó; valamint azt, hogy azt hittem, körülbelül semmit nem fogok ismerni a repertoárjából, pedig dehogynem; továbbá azt is, hogy a sok lúd disznót győz elv alapján az először még a biztonságiak által üresen tartott tombolózóna igenis benépesült az igazi rajongókkal, minden bizonnyal jelentősen csökkentve a legdrágább áru jegyet kifizetők – vagy legvíájpíbbnak pozicionált – nézők látványélményét, hacsak ezek is nem álltak be a színpad előtt tombolók közé) kívül a rossz ötlettől vezéreltetve feketébe öltöztetett helyi személyzetet is meg tudtam nézni, valamint Koós Jánost, aki három sorral alőttünk ült. :) A koncert előtt Csacsa feljött hozzám a szállodába, H-val a Blahán találkoztunk, Csacsa kolléganőjével (aki szintén csatlakozott hozzánk) meg a helyszín előtt. A koncert után a kijáratnál kapott Playboyokat a Jelen (első látogatás, szimpatikus benyomás) újságlerakójánál tettük le a köz örömére (és valóban, amikor mentünk kifelé, már nyomuk sem volt). És persze a Jelenben nem csak újságot disztribuáltunk, hanem calvadost is ittunk.

A hétfői meg keddi éjjelbe nyúló munkaidő így aztán sikeresen megtöretett a koncerttel, aztán – az én viszonyaim között legalábbis – normálisnak mondható hosszúságú napok következtek. Csütörtökön szervezett találkozó, a villamosmegállóban kerülgetjük egymást, a végén meg Széchenyiről beszélgetünk. :) Mindez a 2012 megnézése helyett. :)

Tegnap kiválasztottam a leendő lakásom! Csacsával szemben, jó lesz. Drága persze, de jó lesz, nna. :) Valamikor december elején már beköltözhető is lesz, azigazi lakás elkészültéig átmenetileg mindenképpen jó hely. Csak meg ne szokjam túlságosan a belvárost. Ennek örömére aztán H-stul elmentünk az Alllee-ba (mert miért ne, és szép egyébként első benyomásra), és 2012. Agresszió a logika ellen, és az egyébként igen látványos CGI halálosan nevetséges többedszeri nekifutásra. :)

Néha kijön belőlem az anime (meg pláne yaoi :) ) kedvelő, most szombaton is ez volt, és Brad jóvoltából (aki közben visszatért Londonból Darvharapósra és hozott nekem egeret, ha minden igaz :) ) megnéztem ezt az Időugró lányt (時をかける少女, azaz Toki o kakeru shōjo, azaz röviden Tokikake), és tök’ jó volt. Érzelmes, jó értelemben lassú, meg egyáltalán, szép, nna. Tinidráma a legjobb fajtából.

Péntek este meg szombat napközben semmi, pontosabban zenék (jó house-okat találatm, egyet nem tudtam beazonosítani, amiben H tanácsára majd a justmusic.fm-esek biztosan segítenek, mondom naivan), köztük annak megtudása, hogy ma reggel jön majd ki (will have released, vagy valami ilyesmi :) ), a remix single, és rajta Dash Berlin feat. Emma Hewitt – Waiting (Sean Tyas Remix). Leesik mindenki nadrágja a breakdown meg a buildup hallatán. :)

H lakást vesz, nadrágot vesz, Chip ruhát vesz. Nem vagyok benne ezekben a tranzakciókban.

Úgy volt egyébként már harmadik estéje, hogy elmegyünk 1 filmre, aztán hiába nyomultam, mindig lett helyette valami más. Jobb. :) Szombaton például H-val szerveztünk kaja + mozi kombót, csatlakozott Csacsa, és aznap beszervezett instant randija (Oézi lakótársi minőségében füstölgött :) ), instant randi nagypolgári eredetű lakásában iszogattunk még, meg fikáztuk a tényleg tragikus építészeti beavatkozásokat, meg néztünk klasszikus kabarékat, például Három nővér. :) Onnan hármasban indultunk tovább, az Astoriánál török, majd H ajánlatára a Csendest tüntettük ki látogatásunkal és fogyasztásunkkal. Hazafelé sétálva Csacsa levált rólunk, H ment haza, én meg nem voltam erre képes :) , hanem az Alterego felé kanyarodtam, és némi várakozás (közben generáción átívelő dumálás) után ott buliztam, meg ismerkedtek velem. De nem hagytam, hogy elkeljek. :)

Tegnap este lett a legjobb. Eredetileg megint 1 a terv, H viszont jobbat mond, mert a Le Cool-ban a le vasárnapnál olvasott a cirkusz-színházról. Csacsástul jönnek értem (H autója, eső), Soroksári út, gyártelepen belül durván kanyargás a hátsó régióba, leláncolt vasajtó, belül sötétvashálós lépcső, nna ott kezdődik csak. :) Kicsit bátornak kellett lennem, hogy belépjek. Utána már felkapcsolták a lépcső világítását, szóval mire H-ék odaértek, nekik már egyszerű lett. :) Remek, hangulatos produkció (némi művészkedés, de jól állt nekik :) ), Kovácspistikéről például le se vettük a szemünket. :)

Az este nálam zárult, szintén hármasban, Pannonhalmi mézes ágyas meggypálinka (többdimenziós az íze!) és (fizikailag! :) ) állítólag jótékony hatású lenmagok, valamint Janka néni :) társaságában.

A munkanap a hétvégék közti szünet.

Napok óta (értsd: második napja :) ) kipihenten és magamtól ébredek. Ennek egyik oka, hogy valószínűleg kikapcsolhattam a telefonomon az ébresztőt (szóval ez az oka a magamtólnak), a másik, hogy ok nélkül jól érzem magam. Illetve nem teljesen ok nélkül, de tegnapelőtt este is gyakorlatilag flow-ba kerültem, amikor a Bukarestben (korán!) kezdett és itthon (későn! :) ) végzett munkanapom után (!) még hivatalos voltam Dothoz, akivel tanultunk együtt és igenis sikerült, legalábbis nekem :) , eredményeket elérnem. Tegnap este meg (Bratiéknál tett látogatás után) csak afféle „haszontalan” csevegés Csacsával és –nál, teázás, ugyanilyen hatással. Csacsánál ment a rádióban egy dal, amiről azt mondta, hogy Péterfy Bori, és nem album változatban, azt onnan is lehetett tudni, hogy annó belehallgattam Péterfy Bori mindenki által nagyon hájpolt albumába és elrettenve mentem ki belőle: biztos jó, csak nekem nagyon nem tetszik. A Téged nemből viszont ez a mix (mint később megtudtam, Headshotboyz Remix) megütötte nálam a lécet és (némi keresgélés után) igen nagy örömmel állapítottam meg, hogy immár tök’ egyszerű a legális letöltés, dalok.hu, és ott 124 Ft egy dal, és immár nem idétlen DRM-es WMA-ban, hanem stinknormaler 192 kbps-es MP3-ban. Regisztrációval vagy akár anélkül is. Ez így rendben van, szívesen fizettem.

Már csak lakást kellene találnom, mert hamarosan rámborul a valóság. :)