11 17 18 32

Néha kijön belőlem az anime (meg pláne yaoi :) ) kedvelő, most szombaton is ez volt, és Brad jóvoltából (aki közben visszatért Londonból Darvharapósra és hozott nekem egeret, ha minden igaz :) ) megnéztem ezt az Időugró lányt (時をかける少女, azaz Toki o kakeru shōjo, azaz röviden Tokikake), és tök’ jó volt. Érzelmes, jó értelemben lassú, meg egyáltalán, szép, nna. Tinidráma a legjobb fajtából.

Péntek este meg szombat napközben semmi, pontosabban zenék (jó house-okat találatm, egyet nem tudtam beazonosítani, amiben H tanácsára majd a justmusic.fm-esek biztosan segítenek, mondom naivan), köztük annak megtudása, hogy ma reggel jön majd ki (will have released, vagy valami ilyesmi :) ), a remix single, és rajta Dash Berlin feat. Emma Hewitt – Waiting (Sean Tyas Remix). Leesik mindenki nadrágja a breakdown meg a buildup hallatán. :)

H lakást vesz, nadrágot vesz, Chip ruhát vesz. Nem vagyok benne ezekben a tranzakciókban.

Úgy volt egyébként már harmadik estéje, hogy elmegyünk 1 filmre, aztán hiába nyomultam, mindig lett helyette valami más. Jobb. :) Szombaton például H-val szerveztünk kaja + mozi kombót, csatlakozott Csacsa, és aznap beszervezett instant randija (Oézi lakótársi minőségében füstölgött :) ), instant randi nagypolgári eredetű lakásában iszogattunk még, meg fikáztuk a tényleg tragikus építészeti beavatkozásokat, meg néztünk klasszikus kabarékat, például Három nővér. :) Onnan hármasban indultunk tovább, az Astoriánál török, majd H ajánlatára a Csendest tüntettük ki látogatásunkal és fogyasztásunkkal. Hazafelé sétálva Csacsa levált rólunk, H ment haza, én meg nem voltam erre képes :) , hanem az Alterego felé kanyarodtam, és némi várakozás (közben generáción átívelő dumálás) után ott buliztam, meg ismerkedtek velem. De nem hagytam, hogy elkeljek. :)

Tegnap este lett a legjobb. Eredetileg megint 1 a terv, H viszont jobbat mond, mert a Le Cool-ban a le vasárnapnál olvasott a cirkusz-színházról. Csacsástul jönnek értem (H autója, eső), Soroksári út, gyártelepen belül durván kanyargás a hátsó régióba, leláncolt vasajtó, belül sötétvashálós lépcső, nna ott kezdődik csak. :) Kicsit bátornak kellett lennem, hogy belépjek. Utána már felkapcsolták a lépcső világítását, szóval mire H-ék odaértek, nekik már egyszerű lett. :) Remek, hangulatos produkció (némi művészkedés, de jól állt nekik :) ), Kovácspistikéről például le se vettük a szemünket. :)

Az este nálam zárult, szintén hármasban, Pannonhalmi mézes ágyas meggypálinka (többdimenziós az íze!) és (fizikailag! :) ) állítólag jótékony hatású lenmagok, valamint Janka néni :) társaságában.

A munkanap a hétvégék közti szünet.

Napok óta (értsd: második napja :) ) kipihenten és magamtól ébredek. Ennek egyik oka, hogy valószínűleg kikapcsolhattam a telefonomon az ébresztőt (szóval ez az oka a magamtólnak), a másik, hogy ok nélkül jól érzem magam. Illetve nem teljesen ok nélkül, de tegnapelőtt este is gyakorlatilag flow-ba kerültem, amikor a Bukarestben (korán!) kezdett és itthon (későn! :) ) végzett munkanapom után (!) még hivatalos voltam Dothoz, akivel tanultunk együtt és igenis sikerült, legalábbis nekem :) , eredményeket elérnem. Tegnap este meg (Bratiéknál tett látogatás után) csak afféle „haszontalan” csevegés Csacsával és –nál, teázás, ugyanilyen hatással. Csacsánál ment a rádióban egy dal, amiről azt mondta, hogy Péterfy Bori, és nem album változatban, azt onnan is lehetett tudni, hogy annó belehallgattam Péterfy Bori mindenki által nagyon hájpolt albumába és elrettenve mentem ki belőle: biztos jó, csak nekem nagyon nem tetszik. A Téged nemből viszont ez a mix (mint később megtudtam, Headshotboyz Remix) megütötte nálam a lécet és (némi keresgélés után) igen nagy örömmel állapítottam meg, hogy immár tök’ egyszerű a legális letöltés, dalok.hu, és ott 124 Ft egy dal, és immár nem idétlen DRM-es WMA-ban, hanem stinknormaler 192 kbps-es MP3-ban. Regisztrációval vagy akár anélkül is. Ez így rendben van, szívesen fizettem.

Már csak lakást kellene találnom, mert hamarosan rámborul a valóság. :)

<név> adózót <összeg> Ft, azaz <összeg betűvel> forint visszterhes vagyonátruházási illeték, mindösszesen <összeg> Ft, azaz <összeg betűvel> forint illeték, ebből <összeg> Ft, azaz <összeg betűvel> forint visszterhes vagyonátruházási illetékelőleg, mindösszesen <összeg> Ft, azaz <összeg betűvel> forint illetékelőleg fizetési kötelezettség terheli.

(Sikerült ugyanazt az egy összeget négyszer leírni egy mondatban, nagybetűs Courier-vel szedett és erőltetetten sorkizárt, tehát hatalmas szóközökkel operáló ömlesztett folyószövegben. Így igazán érthető és áttekinthető. Arról most nem beszélek, hogy kellett púpnak a hátamra ez a levél.)

Rájöttem, miért néz ki annyira rondán Bukarest. A szürke ormótlan betonépületek, meg általános rendezetlenség még semmi: a lényeg, a villanyoszlopok és -drótok. Mindenütt, a város legbelsőbb részeiben is légvezetékek, mégpedig ezek százai mennek oszlopról oszlopra, hatalmas kötegekben hurkolva, egymást ezer irányban keresztezve. Brutálisan néz ki nagyon.

Szóval Bukarestben voltam megint, villámlátogatás, tegnap délutántól ma délutánig, és a városból persze megint csak annyit láttam, amit az autóból meg a szálloda (ahol az ágy csodálatossága új szintekez dönt, írjuk fel ide: az Intercontinentalban az ágy eszeveszetten jó) ablakából szemrevételezhettem. Vacsora helyett csoki a szállodai minibárból.

Ma délelőtt pedig kiélvezhettem, hogy két országgal dolgozom: miközben Ledérrel dolgozunk a román számokon, Hátas hív, hogy feltétlenül urgently változtassak egyet s mást a magyar viszonyokon. Muris. A lényeg, hogy nem létező pénzt költünk el mindkét országban. :)

Most visszaútban meg, mielőtt Taxish történeteit hallgathattam volna háromnegyed M0-snyi távolságon, a reptéren visszaadtam 1000 forintot a jogos tulajdonosának (gondolom). Szóval vettem magamnak jó pontot a világkarma szisztémában. :)

Csütörtök estére bejelentkezett Chip (akit és párját ugye H hozott be a köztudatba), hogy megmutassa nekem az álomfás takarót, ami ugyan furcsa ürügy, de másképpen úgysem lehetett volna megoldani, hogy valamiképpen láthassam. A takarót. :) Le vagyok ám nyűgözve a sráctól meg a tudásától is. :) A szálloda vendégfogadásra alkalmatlan, ez bebizonyosodott, szóval le is mentünk inkább a Bar Ladinóba, ott beszéltük ki a világunkat, és ott csatlakozott hozzánk Dale is. Micsoda szempárok mindkettőjüknél! :) Imádom őket, és nem (csak :) ) a szép szemük miatt. :)

And jobs. Berliners don’t have jobs. They have latte macchiatos instead.

Pénteken H-val kaja az Oázisban (kezd életre kelni a hely, „bevezetődni” a piacra). Este meg szintén az ő csábítására mozi (ebből a múlt hetem igencsak aktívnak alakult), Julie & Julia, nagyon tetszett (Dotnak nem, mint kiderült a hétvégén, biztos’ korosztályi okból), stílusos, aranyos színészi játék, ügyes „hagyományos” filmes trükkök (például a magasság érzékeltetésében). H-val el is határoztuk, hogy tanulunk főzni. :) Nála is aludtam egyébként finoman. Szombaton reggeli a sarki McDóban, utána ment ki-ki az útjára, én többek között fodrászhoz, szörnyű eredménnyel (már újra emlékszem, mennyire nem voltam elégedett egyes itthoni eredményekkel és milyen nagy felfedezés volt számomra a törökök professzionalitása).

Laza nap (alig valami telefonálgatás lakásbérlés ügyben), estére viszont Kisbodor meglepetésbulija szerveződött az Amstel Riverben. Kisbodor örül, de annyira nem, mert utálja a meglepetéseket. :) Én meg nem ismerem ugye a magyar hírességeket, úgyhogy hiába kérdezték tőlem, hogy ugye nekem is tetszik a jelenlevők közül a Dobó Kata, én nem vettem észre, hogy ott van. :) A szervezés aztán arra irányult, hogy majd átmegyünk Brutkó Diszkóba, ami úgy is történt, ámde bent a Cha Cha Cha ruhatáránál a 70+ perces ruhatári várakozási idő kedvünket szegte, és – az ígéretes arcállomány ellenére – nem is maradtunk sokkal tovább. 3-kor már H-val összegömbölyödve aludtunk.

Tegnap reggel Teától jött egy SMS, hogy Dot szerbiai kirándulása remekül sikerült, és hogy együnk mexikóit, aminek én nem álltam ellent, a tegnapi ünnepnap miatti zárvatartás ellenben igen. Ha viszont már kajálásra voltunk felgerjedve és Dél-Budán voltunk, eszembe jutott H említése a Kopaszi gát környékének vonzóságáról, ami teljesen megerősítést nyert látogatásunk során, sőt, az ott felfedezett Café Ponyvaregény is elnyerte mind dicséretemet, mind ajánlatomat. Dottal meg halomra vicceskedtük magunkat az asztalra tett firkálnivaló kutyanyelvben. Hazaérve bepihentem, estére megint H hív, hogy menjünk városszerte, és a sötétben Coffee Heaven (támogatandó!) után Művész mozi és az idei Almodóvar-film, a Megtört ölelések (amely címről az jutott eszembe, hogy pont’ úgy hangzik, mintha egy rossz filmcím-fordító alkotása lenne, de ez esetben nem, ez tükörfordítás) a program.

Ma már reggel ágyból Housewives, mert Brad Londonban van, ezért le fog maradni róla :) , ebédre H és Oázis, desszertnek pedig utazásszervezés holnapra Bukarestbe.

With Windows Flip 3D, you can quickly preview all of your open windows (for example, open files, folders, and documents) without having to click the taskbar.

To switch windows using Flip 3D

Click the Switch between windows button on the taskbar to open Flip 3D.

Kiemelések tőlem. Screenshot is.

Dottal vagyok nagyon koordinálódva. Most, hogy hét közben nincs semmi dolga :) , sok időt töltünk együtt, legalábbis ha nem is sokat, de most két nap alatt többet, mint előtte hónapokig. A tegnapelőtti mozi után tegnap egyrészt eljött a Dépébe velem ebédelni, KFC, meg McDós csokis-kókuszos álompite (micsoda szó az má’) után jól megtapogattuk az új Apple Magic Mouse-ot és legalábbis én jól szerelembe estem vele, a Mac mini átköltöztetése után valószínűleg esélyes lesz, hogy a nappalimban teljesíthessen szolgálatot (bár hol is lesz az a nappali? nna, azt meg még baromira nem tudom), másrészt meg estére is jól beszerveztük magunknak, hogy a bemutató napján akarjuk megnézni a Michael Jackson-filmet. A farm és a mozi között ráadásul még sikerült is hazamennem átöltözni, és teljes coolságban jelentem meg a moziban. Persze tömeg, de igen hatékonyan előre megvettem neten a jegyeket. Jól kitalált a Palace online rendszere, mondjuk Safari alatt nem működik, amire haragszunk. :) A film meg megint csak jobb, mint amire számítottam, semmi különösebb cukorszirupot nem véltem felfedezni, mozihangrendszeren jó basszussal meg jól hangzottak a zenék is. A film után elhoztuk Teát a Paracelsusból. Ő ott mulatott.

Ma a munkahelyen instant meetingek sora rontja a tervezett hatékonyságomat, Télapó Zagovárból videón a client clustering témájában olyan hasonlatot mond, amitől elámultam. Mondja, olyan a folyamat, mint amikor azt választja ki az ember, hogy kivel fog randizni: először eldönti, hogy férfiakkal, esetleg férfiakkal és nőkkel vagy csak nőkkel, aztán hogy azon belül milyen korosztállyal és csak utána, hogy hová hívja meg őket. Az egész után meg elnézést kért, hogy reméli, nem túl sokat árult el a magánéletéről. :) Kedvenc őszinte kolléganővel csak úgy nézünk egymásra: ő a múltkor elmondta nekem, hogy kedvére való fickó Télapó, én neki még nem, hogy nekem is. :)

Mókus!

Braddel Housewives hétfőn este (35 perc ásítás, majd 7 perc rendes DH), meg tanácsadás, hogy mit kezdjen a barátjával, akivel minden rendben van, csak nem érzi a pezsgést, sőt néha kifejezetten terhesnek tartja a ragaszkodását és a tőle való függését. Nem tudtam persze jó tanácsot adni.

Munkahelyen idegeskedés Zaq gyanús csendje miatt, meg minden project előre (nem) haladása miatt, délután kommunikáció, ahogy a HR-esek fogalmaznak, Hátas beszél plenárisan. Nem érzem a megnyugvást a levegőben.

Estére beszerveztem magamnak Dot (és Tea) társaságát egy mozizásra, elmentünk Fel nyolcra :) a Westendbe Pixart nézni. A számomra a Wall-E-vel rossz irányba induló Pixar (sőt, a baj, hogy Disney Pixar, ugye) annyira nem teljesítette alul ezúttal a várakozásaimat, sőt, valószínűleg a várakozásaim eléggé leereszkedtek (leereszekdtek, érted), hogy még élvezzem is. De hogy a film kezdő idézetben említett legjobb poénját sem lehetett meghagyni csak poénnak, hanem dramaturgiai eszközzé kellett alakítani, az alacsony. Alacsony.

Megvannak az amsterdami repülőjegyek, szállodafoglalás, soroljuk csak, London Amsterdam Stockholm Madrid Madrid Berlin Amsterdam. Öregszünk. :)

Szóval három budapesti nap elteltével indulok vissza Mordorba; ezt se gondoltam volna még pár hónappal ezelőtt, hogy szívesen (és gyakran!) fogok odautazni. Erre jön Uszi. :) Illetve ez most így nem is igaz, mert az e (hosszú!) hétvégi utazás promótere egyértelműen H volt, úgyhogy ha nem voltam képes egy koppenhágai utat megszervezni, Mordorba kellett :) menni. Ebben mondjuk cég nem nagyon volt partner, mert a csütörtöki prezentáció utóvédharcai hét utánig tartottak, szóval a szállodába hazamenés, Csacsa és H összeszedése összesen vagy kilenc órai indulást eredményezett. Aztán meg Budapesttől húsz kilométeren belül beállt az autópályán a sor, és kezdhettük volna az idegeskedést. De nem tettük. :) Csacsa csomagolt remek szendvicseket, H gyümölccsel készült, én csokival, csak a zenében nem volt egyetértés, a harmadik hónapja futó teszt playlistemet meg kellett szakítanom. :) Így egész változatos zenei kínálat lett, incl. Táncdalfesztivál ’69. :) Csütörtök éjszakára az én darvharapósi lakásomban szállásoltuk el magunkat, és péntek délelőtt indultunk tovább, elvittem a fiúkat a sípályához, én visszamentem Darvharapósra Braddel találkozni és betanítani neki, hogyan használja a Vestax VCI-100-amat. Fellépésre készült. :) Mire neki indulnia kellett, addigra nekem is érdemes volt, mert Uszi végzett a munkahelyén. A házát (házát! :) ) a várhatónál könnyebben megtaláltam, jó volt megölelni újra. Bemutatott az anyukájának. :) H-ékért már együtt mentünk, mint ahogy együtt mentünk este kajálni is a Werkstattba, korrekt tex-mex. Ekkor találtuk ki, hogy mivel Uszi – bár egész életét a csúcstól 40 kilométerre élte le – még nem volt fenn sosem – feljön velem a Hinterer Brunnenkogelre, 3440 méterre. Csak kilátó jelleggel. :) Az elhatározást tett követte, és mivel át tudta szervezni a munkahelyi napját (alapjában véve 7-től 11-ig és 15-től 19 óráig dolgozott volna), 10 után a síelőkkel (akikkel a reggelinkhez megterített és a falusi pék által frissen házhozszállított zsömléket odakészítette) együtt mentünk fel a sípályára. Meg a csúcsra, ami nekem ugye új magassági csúcs. :) Dokumentálva. :)

Mi napközbenre visszajöttünk megint jól érezni magunkat, Uszi délutáni műszakja alatt igen hatékonyak koordinálva lementem a síelők elé a faluba (megszervezték maguknak a síbuszjárat magánjellegű eltérítését), estére pedig villámtankolást követve az Oilers 69-ba, ami nekem ugye törzshelyem július óta (már másodszor vagyok ott). :) Gigászburgerek. Reggel aztán már csak közös reggeli megint, gyors lecuccozás Darvharapóson, az autóban közös playlist (ábécésorrendben Jeff Drake-től Oscar L-ig) mindenki megelégedésére (H ritkán kimondott elismerését vívtam ki), a Mondsee meletti Landzeitben fantasztikus édességek, incl. csodagofri landeseperrel meg Kardinalschnitte meg Maronitorte, Brécs mellett egy autóspihenő vécéjében atommeghajtású kézszárító. A hazaérkezés kifejezetten nyugodt és kiegyensúlyozott lett volna számomra, ha Zaq nem jelentette volna ki, hogy márpedig neki ma reggelre (értsd: a csürtörtöki egész napos prezentációt és a pénteki ünnepnapot követő hétvége utáni hétfő reggel 9 előttre) kell neki a cash táblázat, szóval munkahelyi kötelezettség, ma reggel is 7 előttre jöttem, Nemtei2-vel táblázatot gyártani.

Ma második hullám, a felszínen kevesebb feszültséggel, mint öt héttel ezelőtt. Azért nem jó. Zaq is csendben. H-val viszont kipróbáltuk az új önkiszolgáló éttermet ebédre, ahol a kedvünkért gyakorlatilag Ernő menüben volt a rakott krumpli (amely szó, H hiedelmével ellentétben, nem német, hanem török: kumpir, ugye). :)

The highest kiss of all times. :)

Jó hangulatú bejegyzést kellene írnom, ehhez képest tegnap este 11-kor jutottam az irodából haza a szállodába, ma reggel meg 8-ra volt jelentésem és csak beszélnek, beszélnek, a központból jött idétlen prezentáló prezentáló nem enged reagálni, de órákig beszél ugyanarról a témáról – már megint bennszülötteknek vesznek. Ez várható egész nap. Pontosabban nem, mert este indulás Mordorba. :)

De mindenekelőtt. Ott hagytam abba, mielőtt múlt csütörtökön délután taxiba ültem és a fabulous M0-son Ferihegyre hajtattam Bukarest irányába felszállandó. A Malév sosem működő önműködő self check-injét (az odarendelt és hibaelhárításra szakosodott kislánynak) sikerült működésre bírni, szóval nem lett akadály. Bukarestbe érkezve előbb azzal a lehetetlen helyzettel kellett megküzdenem, hogy a taxis semmilyen idegen nyelven nem beszélt, mégis kedve volt beszélgetni, és az ilyen helyzeteket elég nehezen bírom, aztán az iroda pincéjében tervezési meeting, este pedig a zagovári céges törzshely unokatestvérében, az Isolettaban (ahová ottani mindenes emberünk bőrüléses (!) autójával vitt minket kábé kilencvennel igen széles, ámde macskaköves avenyúkon rázkódva) valami eszméletlen jó kajálás, só alatt sült dorada (ami persze orata lenne ugye, valamint tanuljuk meg: aranydurbincs, jó név, köszönjük Chili & Vanília :) ) és magas elvárásaimat abszolút teljesítő tiramisù. Szálloda már teljesen éjjel, aminek okán magammal szemben támasztott elvárásaim ellenére semmi városkapcsolat, hanem bedőlés, reggel meg megijedés attól, hogy milyen csúnya városban vagyok :) , szóval a szürke ónos esős reggel mit sem segített azon, hogy nagyon ronda kilátás tárult elém az Intercontinental-beli sokadik emeleti teraszomról. De legalább magát az Intercontinental ronda tornyát nem láttam. Pénteken F3-mal még lehetetlenebb personnel meeting, nem látok megoldást. A román irodában pedig tőgyízú tejet raknak a kávéba, majdnem rosszul lettem tőle. Hazaútban legalább – talán – legszimpatikusabb kolléganő a szint végéről és kollégája a repülőtárs, ami még a mindenes román last minute okítását és tudálékoskodását is feledteti. Még munkahely estére, be kell fejezni a dolgaimat, mégestébb viszont (hét körülre sikerült) autóba ülés és Darvharapós becélzása, útközben Mócársóvár előtt a százas táblába kábé 125-tel belefutás, hatalmas vakuvillanások, pénzbe kerül ez még majd nekem. Brad és ismerőse várnak otthon, kettő körül érkezem hajnalban, illetve Uszival is koordináltunk és alig pár perccel marad le tőlem, és amikor ő befut, Bradék szolidan :) lelépnek, mi meg elfoglaljuk magunkat egymással. :) Napközben meg reggeli, meg decens Spießek (a Spieß dolgon magamban jókat röhögtem is, mondjuk, Uszit ismerve :) ) a most Rothaus Galerien koncepciójú Rathaus Galerienben levő Gösser’s-ben. Estefelébe némi Will & Grace-ekkel kanyarodtunk (Uszit is lenyűgöztem a media center setupommal), a lényeg viszont ugye vasárnap reggel kezdődött, mert Uszi is kapott helyet a kiránduláson, a várólistán elfoglalt pozíciója miatt.

Lederhosen, ahogy kell, Uszinak 10.5 hozott kölcsönbe, amikor már az M+M-ben voltunk, reggel 10-kor sörözéssel (meg Weisswurst, meg Brezl, ami hozzátartozik) kezdve a napot, adott volt a hangulat, még a buszvezető (aki pedig vélhetőleg és remélhetőleg nem is ivott pedig) is rátett lapátokkal, amikor poénból az autópálya-ráhajtó előtt a DEZ-nél levő körforgalomban vagy háromszor körbement, hogy szédüljön a népség. :) Akkor még nem is tudtuk egyébként, hogy hová megyünk, csak érkezéskor derült ki, hogy Obertrum am See a cél, ahol a Trumer sört gyártják, és ahol Johanna, egy Biersommelier (hoppá!) vezetett körbe minket az építészetileg is lenyűgöző üzemben (konkrétan pontosan olyannak akarnám a nappalimat, mint az üzemépület galériarésze), mi meg jókat vihogtunk többek között azon Uszival, hogy milyen feliratú adagolószelepeket találtunk. Utána átvonulás a család által birtokolt és a gyárral szembeni Braugasthof Sigl-be és ivás estig. Hogy röviden foglaljam össze az eseményeket. :) A társaságban pedig Uszi és én voltunk az irigylendő, nézendő pár. Jó érzés az ilyesmi. :)

Hétfőn visszaút, kedden 11-kor, 12:15-kor, 13-kor, 14:30-kor és 15:30-kor meetingek (sora :) ), Boost Plant indítunk, lesz mit számolni (mint mondom, tegnap este 11-ig), Zaq is dolgoztat. Több dimenzióban beszélnek el a fejem felett.

defaults write com.apple.screencapture disable-shadow -bool true
killall SystemUIServer

Tartozom a világnak száz forinttal.

Nem olyan szép / megható a történet, mint WM-é, mindössze arról van szó, hogy tegnap este mentem a Váci úti Tescóba vásárolni (szél, eső, 3 fok), és persze nem volt nálam százas, és a beszaladás-kiszaladás optimalizálása érdekében egy csomagtartóba pakoló pártól kértem, hogy a kétszázasomat váltsák fel két százasra. A srác elkezdett turkálni a pénzei között, majd talált egy százast, azt a kezembe nyomta, mondván, hogy ők is úgy kapták, és akkor most továbbadja. (Lehet, hogy át kellene gondolnom, hogy ilyen megsajnálandónak nézek ki? Nnee. :) ) Szóval ilyen Pay It Forward szituációba kerültem. Ez egy jó láncjáték, végre. :)

Erre a dologra aztán ma emlékeztetődtem is, amikor ma reggel egy spottingos YouTube video okán rákaptam a J-Punch aka Hook The Captain – Temple (J-Punch Tribal Mix)-re 2004-ből, megvettem a Junodownloadon és megtudtam, hogy az album címe Bang It Forward.

You cannot escape
’Cause you’re already free

Tegnap napközben H-val eljutottunk a Melbába (az eljutás úgy értendő, hogy az erős szélben vízszintesen eső eső ellenére egyben maradt esernyő alatt), brokkolikrémleves meg ízetlen rizzsel körített párizsi csirkemell (aka rántotthús) – „sajt a tetejére és be a sütőbe” típusú főzési tanácsok végigkritizálásával –, este pedig végre sikerült megnéznem a Bar Ladino belsejét (Free Wifi & Tibet :) ), remek társaságban, remek szórakozással (H felbontotta az ajándékba kapott másfél kilós 49 ízű Jelly Bellyjét és vakon eszegetve, a többieknek mutatva találgattuk, hogy éppen Top Banana vagy Toasted Marshmallow van-e a szánkban). Hozzá vörös, némileg szabados társalgási témákat eredményezve, incl. testnedvek. :)

He says, “I have to tell you something.” I go, “Ohmygod, me too.”

Tegnap este volt ugye augusztus utolsó utáni határideje, aminek megfelelően este hétkor még ugye baromira nem voltak kész számok, Hátas és Zaq között (állítólag) izzottak a telefonok, és mire indultam Bratiékhoz (jó volt :) ), az utolsó pillanatra lett megállapodás, addigra meg Fociharmattal megegyeztünk, hogy úgyis csak ma tudjuk feltölteni az eredményt. Határidő után után.

A szállodában – rövid (dehogyis rövid!) Brati-látogatás után – iChates Brad-streaminggel illusztrált Housewives-nézés, már vízszintesben, de előtte még elkezdtem egyet írni Uszinak, és miközben írtam, bejött tőle egy másik. Micsoda egymásra gondolás! :)

Aztán meg, miközben a második reakciót írtam volna, jól bealudtam, és reggel találtam magam. Persze akkor is sötét volt még. Ezt még meg kell szoknom.

Ma eredmények (még mindig augusztus) története folytatódott (lassanként submittálható), Télapó látogatóban és együttműködőben az irodában. Ebéd semmise. Holnapután megint Bukarest, ezúttal ottalvással!

So many men are that way inclined
Don’t you find?

Hogy elégedett lennék az életem jelenlegi szakaszával, azt mondani súlyos túlzás lenne, merthogy nem. :) Kezdjük pénteken és jussunk el máig: ugyanaz mindig és újra, munkahely, gyakorlatilag tollbamondással egyenértékű mikromanagement Hátas részéről (mind pénteken, mind ma) – augusztussal kapcsolatban, Zaq pedig magából kikelve kommunikál velem, hogy mennyire nem alkalmasan látom el a feladatomat, ugyanis minden meglepetést előre kellene neki jeleznem – szeptemberrel kapcsolatban. Szóval péntek este olyan ideges, gyomorgörcsös és szociofób lettem, hogy lemondtam a Jutkák buliba invitálását és inkább fogtam magam és az ágyamba kucorodtam depresszelni, majd ezt jól folytattam szombaton is, gyakorlatilag addig, amíg H-hoz nem voltam hivatalos kajára (változatos akciós McRoyalok), édességre (profitterol) és utánsa dél-budai további sütizésre indultunk, amelyből az lett, hogy egy padkával való találkozás okán defekt, és senki nem tud kereket cserélni, majd angyal szerepben megjelenik Oézi és (főleg) Csacsa, cserélnek, mi meg akkor már nem dél-budára sütizni, hanem haza H-hoz IZ/I-val és barátjával találkozandni (illetve utóbbival megismerkedendni is). Ez mondjuk jól esett és jól is jött ki, némi koordinálatlanság után a Most vált célponttá (azonnal rájöttem, hogy ismerem valahonnan a helyet, azt a jellegzetes tetőszerkezetet nem lehet összetéveszteni, és bizony, az maga a hajdan volt Articsóka. Szóval jól elvoltunk a sarokban sokáig, csepergő esőben eresz alatt brutális lángossal zártunk és utána meg akár mehettem is volna H-hoz aludni, de nem kérdeztük meg egymástól, hogy van-e kedvünk hozzá, csak ma outoltunk serényen, hogy lett volna. Így aztán folytathattam a valóságsókkal illusztrált depressziót, tegnap délben szülői ház meglátogatásával megbolondítva (és az se nagyon megnyugtató ám). Amikor indultam vissza, akkor jött H telefonja, hogy a Jutkák összejöttek estét ülni, szóval amikor befutottam, némi szülői házból származó rakottkrumplival és hasonlókkal meg egy Zsindelyes feketeribizlivel, már tényleg úgy volt, és bekerült a lejátszóba a Volver DVD, aminek okán a négyszeres csücsörpuszi instant módon új szokássá vált nálunk.

Ma reggel Tea hív, hogy azonnal jöjjek, mert Dotnak szemüvegvásárlás a breaking news, szóval legalább nincs nyugalom. Munkahely, Hátas mikromenedzsel (jja ezt már mondtam), de lehet, hogy este legalább valaki velem foglalkozik.

Az évzárással kapcsolatos dolgok miatt jól feszítem magam a munkahelyen, de ezzel is eléggé egyedül vagyok. A nap pozitívuma a H-val ebédelés ezúttal a bankban (a bank üvegfala a Dépééhez hasonló kemencehatást okoz az utcán), rossz kaja drágán és a kollégáim által zaklatva. (Egyébként ma is, Fociharmattal, azért, mert Hátas Bukarestből mikromenedzselt és rendelkezésére kellett, hogy álljunk, így a „rendes” ebédidő után mentünk szépen kettesben. Kettecskén. :) )

Tegnap este volt ugye a nyár utolsó napja, amelynek során elmentem Dot (és Tea) táncórájára (minek ürügyén rájöttem, hogy Avenue Q-t akarok nézni), meg utána sétáltam jót a nagyon nyáriasan pezsgő városban, de senki nem szólt nekem, hogy Pecha Kucha is volt, szóval arról lemaradtam szerfelett. Viszont Uszi meg mégis kommunikál velem, és imád is. Szóval jó. :)

Annyira viszket a talpam! Az elmúlt két éjszakán szúnyogtámadások áldozata lettem, a maiak csak a térdem környékén támadtak (5db), a tegnapiak viszont (3 db, és ilyet még nem láttam!) a talpamból szívtak, keltem fel éjjel és próbáltam magam ápolni, de legalábbis aludni semmiképpen nem tudtam. Azt gondoltam az éjjelben, hogy járni se fogok tudni, annyira azért szerencsére nem vészes a helyzet, például tegnap este is H-val nyakunkba vettük az ingatlanbeszerzéseink szempontjából érdekes területeket és tényeket állapítottunk meg. Azt például, hogy a Corvin mozi mögött baromira nem gondolták át a bevásárlóközpont bejáratát és így sikerült teljesen látványosságmentesen eldugni, meg azt, hogy Ferencváros úgymond „rehabilitációs” övezetében igen meglepő a 22 és 30 éves közötti korosztály felülreprezentáltsága. Erre nem panaszkodtunk. :)

Munkahelyre meg mindennapjaimra panaszkodhatnék, de ez nem az a fórum, szóval nem is teszem. Inkább csak Uszira, aki az általam kívántnál kevesebbet kommunikál velem… Arra meg pláne nem, hogy megint olyan meleg volt este, hogy ugyan egy vékony pulcsit felvettem az éjjeli sétához (incl. döner vagy schwarma vagy mi, itthon úgyis mindegyiket gyrosnak hívják, szegények, együtt kell élniük ezzel), ehhez képest azt sem lehetett bírni, szóval éljen az októberi nyár (még pár napig marad is, juhé).

Braddel most nem sikerült együtt néznünk az új Desperate Housewivest, pontosabban sikerült együtt néznünk, mert egy határozott drei, zwoa, oans, nullra együtt indítottuk (ő az én kanapémon, pasijával az ölében, én meg szomorú magányomban az ötcsillagosban :) ), de egymást nem láttuk, mert Brad anyja hibájából szétment a MBP-je, és nem volt más webcam. Utána (szóval a film után) meg debriefeltünk rendesen. :) Bree még mindig a legjobb. Hogy ugye Julie emlékezni fog-e arra, amit látott. :)

Jól bevásároltam előtte, Pöttyös 10 Pontos megint készlethiányban volt ugyan, de a szállodai hűtőm legalább teli van cuccal. Utána meg bedőltem energiamentesen ma reggelig, H-val ellentétben semmi tornaterem vagy ilyesmi. Ma délben Melba közösen, estig meg munka egyedül. A projecttel is eléggé egyedül vagyok, szépen lassan omlanak rám a maltermentes téglafalak.

Hátas azt mondja, hogy semmiképpen sem lehet bőrülés az autómban. Mert szabály. Leírva persze sehova sincs ez a szabály. Milyen cég ez!? Közben meg nézem, hogy az alcantarából meg nincs is bézs, csak fekete meg kék (!?). Ronda. Tudom, tudom, milyen gondjaim vannak, de akkor is.

Aminek pozitívumnak kellene lennie, hogy láttam egy olyan lakást, amitől szem-szájnak ingere elállt (de jó képzavar!), de legalábbis az mindenképpen pozitívum, hogy megkezdtem a lakáskeresést. Nna mindegy, azt hiszem nem lesz dunaparti kilencedik emeleti szuperpanorámás nagyteraszos penthouse-om. :) Én meg este kilencig benn vagyok az irodában úgy, hogy közben rám zárják a céget és a harmadikon keresztül kell kiokoskodnom, hogyan tudok gyakorlatilag kiszökni.

Pénteken láttam közelről jövőbeli autómat (illetve neki az unokatestvérét) kiállítva a Dépében, annak okán, hogy az illető film (amelyben ugye prominensen szerepelt) megjelenik dévédén (hogy másodikán vagy hatodikán, az ügyben a kihelyezett plakátok nem adtak egyöntetű tájékoztatást), meg annak alkalmából, hogy megint H-val kaja a földszinten. H szombatra autós kirándulást szervezett Brécsbe, amire akkor még bizonytalankodtam, de aztán persze, hogy elmentem vele (sőt velük, mert Csacsa is jött). De még előtte. :)

Este szintén H találkozott Nékussal, és csatlakoztam hozzájuk, az irodában töltött enyhén szólva extended idő okán csak akkor, mikor az első helyről már továbbindultak Teréz- és Erzsébetváros intenzív utcáin körbe-körbe barangolva (imádom a budapesti későnyári éjszakákat, incl. október :) ), miután megtaláltuk egymást, ettünk vasalt szendvicset, nem tettünk Mátra – Alpok – Himalája túrát az Alaptáborban, viszont mentünk Eklektikába (nekem először), ahol vicces, hogy milyen jól be lehet azonosítani még a különnemű párok hozzáállását is :) . Közben breaking news, persze várhatóan, Rio 2016. A rozéfröccsök után hazafelé indultunk, csakhogy a Thália előtt – surprise, surprise – jött szembe mindhárom Jutka, és H-t ugyan nem, engem viszont elcsábítottak Alteregóba. :) Ott – átépítették! – többek között megdícsérték a szép fogamat (tudom! :) ), meg átlagosan jól mulattunk. Hangsúly a jólon, nem az átlagoson. :)

Szombat reggel kilencre kellett volna megjelenni H-nál brécsi indulásra, ami azért némi nehézséget okozott az előző éjszakát tekintetbe véve, de Oézival közös titkunk, a Nickel Lendemain de fête segített, bár így sem lettem annyira kisimult, mint Csacsa, aki nagyon kisimult lett. :) A brécsi látogatásnak legott célja is lett, kitaláltuk, hogy együnk Szeletet :) minden Szeletek atyjánál, a Figlmüllernél. A Figlmüllernél a Szelet jó, meg nagy. Brécsben süt a nap, a Museumquartier tele aktivitással, Café Leopold teraszán Großer Brauner (közben baromi hallgathatatlan alter művészzene élőben), a könyvesboltból meg új függőleges kiosztású jövő évi Moleskine naptár. Az egész belváros készülődik a Lange Nacht der Museenre, H kér is egy héliumos lufit, hogy majd poénkodjunk vele, de elszáll, és erre megmutatta legjobb kisfiú-figuráját. Édes. :)

Este Csacsánál túróstészta (csőben sütve – és lingvisztikailag kianalizálva :) ) meg rosé.

Tegnap aztán semmi, szépen hagytam, hogy a depresszió birtokba vegyen, és az ágyban maradáson meg némi mosáson kívül körülbelül valóságsók és (80-nal meg) Uszival történő kommunikáció (kaptam új képeket, hmmm :) ) kötött le. Estig, akkor ugyanis H-val elmentünk moziba (az ő autójával!), Hasonmás / Surrogates, vizuálisan szórakoztató, belegondolni nem érdemes, mert intellektuálisan felháborító lenne. :) Ma meg megint munka persze, megint szép idő, és a Dépés McDóban a kislány kérdezi, hogy ugye megint nem kérem az ajándékpoharat, emlékszik rám, és (átlátszó és falsan provokáló) kérdésemre, hogy ugye azért, mert a problémás ügyfelekre emlékszik, azt mondja, hogy nem, hanem a szimpatikusakra. :)

A múlt hétvégét nehéz egy ilyen héttel felülírni. Amellett, hogy Hátas blokkolta a project érdemi részét egy Télapóval folytatott audióban (amelynek elhúzódása miatt le kellett mondanom a H-val megbeszélt találkát – viszont nem kellett ennek ellenére sem lemondanom a Braddel való remote, értsd olyan tévénézést, hogy közben iChat videóban együtt vagyunk, szóval Housewives új szezon és mi még mindig együtt nézzük :) ), kedden hajnalban a hétfői szitkomok telefonra konverziója (repülőn nézésre szánva) csak egynek az esetében sikerült hanggal, a másik kettő néma maradt. Micsoda problémáim vannak. :)

Kétszer Melbában ebéd, tetszik az a hely. Hétfőn csak én ettem, mert H hozott magával (közös kávé azért, felezett csészében mogyoróhabbal, aranyos gondolat), szerdán meg mindketten, a cukkinikrémlevesbe de facto csipszeket szórtak roppantanivalónak. A teljes feljegyzettség érdekében kedden Zagovárban csodás minibaguette-es, minipéksüteményes szendvicsecskék, tegnap meg Dépé McDo egyedül. There, ebédek megvannak. :)

Szóval volt Zagovár, Zaq megint összehívta a csapatát és hatékonykodtunk naphosszat. Zaq szép emberekkel veszi körbe magát, jegyzem meg, a holland lány édesen flörtöl velem és osztja meg velem élete szomorúra fordulásának (Székesházára küldik!) gondját, a lengyel srác szép mosolyú és a szemembe néz, miközben rámnéz (képzavar, de értjük ugye :) ). Hazaútban estefelé a reptéren csapatostul hamburgerezés, Lengyelország, azaz Ìgrave fizet (a taxit meg odaútban Svájc, azaz Pozsga, visszaútban meg Csehország). Ìgrave egyébként nyomatja a hangulatot, hogy amiatt, hogy Zaq megszüntette az ő pozícióját, mi még gondban leszünk. Majd meglátjuk azt még.

És szóval volt H-nál alvás (olyan régóta nem csináltunk ilyet, hiányzott a vele összebújás), viszont jó korán elment, hogy tornatermezzen (és ez látszik is rajta!). Azért a Snow Leopardot felraktuk nála, és beüzemeltük az 1TB-s Time Capsule-t, jól lecsökkentve a drótmennyiséget a lakásában. Tegnap este meg találka Egyes Tévéssel (aki H-val találkozott múlt pénteken a Spamalot bemutatóján a Madách Színházban, innen az impulzus) a B.O.B. (Bacardi Original Bar) teraszán, évek (évek!) elmaradását bepótlandó (ma meg jön tőle az SMS, hogy Csőpincér viszi őt, akit évek óta nem látott, tegnap viszont persze említettük, szóval van vonzás :) ). Elmaradás bepótolva, folytatás lesz.